„Ha a rét füvében egy halra találok, aki nagyon rosszul érzi magát, nem adnék neki orvosságot, nem ajánlanám, hogy pszichoanalízisbe járjon, nem keresnék diagnózist, prognózist, kezelési tervet, hanem azonnal rohannék vele a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz, és gyorsan a vízbe dobnám.” Feldmár András
Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta. 1940-ben született Budapesten, majd 16 évesen, 1956 decemberében távozott az országból ám ennek – saját bevallása szerint – sokkal inkább családi, mint politikai okai voltak. Kanadában szerez diplomát matematikából, majd egy hirtelen váltással a pszichológia felé fordul. 1969-től egyetemi tanulmányai befejeztével klinikai pszichológusként dolgozik Vancouverben. Ekkor ismerkedik meg R. D. Lainggel és ez a találkozás nagy hatást tesz rá. Londonba költözik, ahol a skót pszichiáter tanítványa lesz és egy életre szóló barátság szövődik közöttük. 1975-ben visszatérve Kanadába privát praxist indít, melyet mind a mai napig folytat. Az eltelt több mint 30 évben rendkívül szerteágazó tevékenység jellemezte őt. Figyelemre méltó eredményeket ért el pszichotikusok pszichoterápiájával, de előszeretettel foglalkozik gyerekekkel, családokkal, csoportokkal és különböző közösségekkel is. 2002-ben Fliegauf Benedek „Van élet a halál előtt?” címmel portréfilmet forgatott róla. Az utóbbi években egyre több időt töltött pszichológusok és pszichiáterek továbbképzésével. Előadásokat és workshop-okat tartott Kanada és USA több városában, Angliában, Minszkben, Szarajevóban, Szerbiában, Debrecenben és Budapesten.