Szolnokra 1852-ben utazott először dolgozni festő, az osztrák August von Pettenkofen. Ő és a nyomába szegődött osztrák festők – mint idegenek – a magyar Alföld tájában, népében csak az egzotikumot látták. De így is jelentős élmény volt számukra, s az akadémizmus kötöttsége alól történő felszabadulásukban fontos szerepet játszott Szolnok, a szabadban való munka, a népi életképek, reális tájak megfestése. A Szolnokra kerülő hazai festők számára a magyar valóság ismert volt, éppen ezért természetes. Ők a magyar szokásokat, viseletet hűen ábrázolják, többnyire mentesen a szentimentalizmustól, romantikától. A szolnoki festészet elsőként emelte művészi témáva a magyar valóság egy jelentős és jellemző részét, tűzte alkotói céljává az Alföld látványának, az itt élő emberek életenek, munkájának megörökítését. Sem az első időkben, sem kesöbb nem véletlenul kerültek művészek a Tisza-parti varosba.