1945. február 13-áról virradó éjjel 10-óra 10 perckor a brit Királyi Légierő bombázója rádión kiadta a rejtjeles parancsot, és a hírhedt támadás Drezda ellen elkezdődött. E célváros Németország egyik legnagyobb varosa volt., de egyedül itt nem alakult ki jelentős hadiipar. A német hatóságok a sebesült katonák evakuációs központjává tette, és 1945 februárjában már a legtöbb iskola, étterem és középület katonai kórházzá alakult. A sebesülteken kívül a lakosságot a menekültek százezrei is növelték. A város védtelen volt. A német kormányzat remélte, hogy ezt az egyik legszebb európai várost a szövetséges bombázók megkímélik. Ehelyett Sztálin demokrata szövetségesei e kultúrközpont bombázásával az európai történelem legnagyobb tömeggyilkosságát hajtották végre. Ez a barbár gonosztett még a Hirosimára ledobott atombomba borzalmait és áldozatai számát is felülmúlta. A hullahegyekről készült fényképeket, azóta a drezdai áldozatokat meggyalázva gyakran a zsidó holokauszt bizonyítékaként tüntetik fel. Irving dokumentumokra támaszkodó beszámolója percről percre, óráról órára mondja el e páratlan tragédia borzalmait és tárja fel annak történelmi hátterét, politikai következményeit. Tényekkel bizonyítja, hogy a bombázás célja a civil lakosság körében elérhető legnagyobb pusztítás volt.