-
A szerelem
01 600 FtOvidius két erotikus tankölteménye, A szerelem művészete és A szerelem orvosságai a gyöngéd érzelmek világába csalogatja olvasóit. Könnyeden, játszva tanít rá, hogyan keltsünk vonzalmat a másik nemben. Hogyan ismerkedjünk? Milyen ajándékkal kedveskedjünk a kiszemelt szépségnek? Hogyan magyarázzuk el neki áhított célunkat? Hogyan viselkedjen a leány, hogy ne lássék se mohónak se mulyának? Hogyan szeressen a hosszú combú, hogy a rövid? Hogyan a karcsú derekú, hogy a szép arcú? – Majd fanyar iróniával azt is elmagyarázza: Hogyan fordítsuk el magunkról a vágyó tekinteteket, hogyan szabaduljunk megunt szerelmünktől. – S miközben elbűvölő szellemességgel tanít, megcsillogtatja az aranykori római költészet egész pompáját. Ebben a játékos-boldog ovidiusi világban teljesen otthon érezte magát Pablo Picasso, a nagy 20. századi festő. Öregkorában készített könnyed, antik szépségű erotikus rajzainak sorozata latin temperamentumáról, túláradó életszeretetéről tanúskodik. Szeretnénk, ha könyvünk olvasói úgy éreznék: a mű, amelyben gyönyörködnek, a két művésznek – bár kétezer év választja el őket – közös alkotása.
-
Trisztán és Izolda
0800 FtA középkori Trisztán-monda egyik legeredetibb és legértékesebb feldolgozását, a XII. század második felében élt Thomas verses regénytöredékét első ízben olvashatja fordításban a magyar olvasóközönség. A világirodalom kevés alkotásának volt része akkora népszerűségben, mint a Trisztán és Izolda végzetes szerelmét elbeszélő történetnek. A szerelmet mitizáló, de a szó mai értelmében modern verses regény őstípusa azoknak a szerelmi történeteknek, melyek konfliktusa (és gyakran tragikuma) a szenvedély és a társadalmi kötöttségek kibékíthetetlen ellentmondásából fakad. A kelta eredetű Trisztán-monda breton közvetítéssel Írországból került át a kontinensre, ahol rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert. Az első francia nyelvű Trisztán-regény – a későbbi feldolgozások archetípusa – a XII. század közepe felé keletkezhetett, a két ránk maradt ófrancia regénytöredék, a Thomas-, illetve a Béroul-féle változat a XII. század második feléből való (az előbbit általában 1170 és 1175 közöttinek tartják, az utóbbit 1190 körül írhatta az északfrancia trouvére). A teljesnek tekinthető Trisztán-történet Joseph Bédier rekonstruálta és egészítette ki a század elején Béroul és Thomas ófrancia alkotásai, valamint más feldolgozások alapján. (Legismertebbek Eilhart von Oberg és Gottfried von Strassbourg középfelnémet variánsai, a norvég Saga, az angol Sir Tristrem és az olasz Tavola Rotonda).