Nagyon mélyről indultam el. Apám kulcsár volt József kir. herceg alcsúti uradalmában. Ez olyan botosispán-féle állásnak felel meg: már nem cseléd és még nem gazdatiszt. A pusztán, ahol laktunk – Göböljárás a neve, – a béresek, kocsisok, tehenesek, és főleg a parancsolok „Kúcsár úr”-nak szólították. Engem is csak egyszerűen „Kúcsár” Imrének hívtak. Ugyanígy a két öcsém „Kúcsár” Endre és „Kúcsár” László voltak. Apám állása tehát több volt mint egyszerű foglalkozás: sajátságos fogalom volt az, mely mindnyájunkra kiterjedt és amely a cselédek szemében egy másik világot jelentett. De csak látszatra.