-
Angol és skót utazók a régi Magyarországon
02 400 FtHogyan látták Magyarországot és Erdélyt, a korabeli magyarokat és az itt élő vagy tartózkodó más nemzetiségűeket a XVI-XVIII. század külföldi utazói? Hogyan látták az angolok és a skótok, két élelmes, sokat utazgató nép, akik már akkor eljutottak Európa legtávolabbi tájaira is? A gyűjtemény tizenöt angolul író szerzőtől nyújt hosszabb-rövidebb útibeszámolót. A műfaj csak annyiban kötött, hogy Magyarországgal és a magyarokkal foglalkozik, de a szokványos útleíráson kívül találunk itt (levél formájában) részletes követjelentést egy VIII. Henrik-korabeli diplomata tollából, beszámolót az 1664-es év magyarországi hadieseményeiről, leírást olvashatunk több vár ostromáról, megismerhetjük katonák, kalandorok és protestáns lelkészek emlékezéseit arról, hogy mit láttak magyar földön, vagy mi történt velük, amikor errefelé vetette őket a sors. Változatos anyagot ölel fel tehát a könyv a XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig: a török megszállás kezdetétől a félig elnéptelenedett Habsburg-Magyarország lassú ocsúdásáig. A szerzők között vannak előkelő urak, és akad egy hölgy (Lady Mary Wortley Montague, Alexander Pope levelezőpartnere), van köztük török fogságból szabadult katona és a Royal Society megbízásából utazgató tudós orvos. Mindennek a történelmi Magyarország a színhelye: könyvünk felidézi a török megszállás alatti Buda hangulatát csakúgy, mint a XVIII. század eleji Kolozsvárét; látjuk – agol szemmel – a hajdani koronázó várost, Pozsonyt csakúgy, mint a még romjaiban is szép Esztergomot. A kötet a régi korok iránt érdeklődőkhöz szól, hol személyes történetekkel, hol tárgyilagos élménybeszámolókkal. A szemelvények többsége angolul már megjelent nyomtatásban, de egy részük most lát először napvilágot a szerkesztő-szerző angliai és levéltári kutatásainak eredményeként.
-
Csigavonalban a Parnasszusra
01 200 Ft„Szeretném, ha szeretnének”: ez az első kívánságom. A második: „Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok” – írta Rákos Sándor naplójában. Valachi Anna könyvét olvasva teljesülhet a költő vágya. A Nyírség egyik sarkában, Budapesttől – gépkocsin – félnapi járóföldre bújik meg a legszűkebb haza: Kálmánháza. Itt született Rákos Sándor 1921 novemberében, s innen jutott el „csigavonalban” a „Parnasszusig”. Az irodalomtörténész-szerző ezt az utat követi végig könyvében. Izgalmas regényként olvassuk a dokumentumokból, naplóföljegyzésekből, levelekből, a hagyatékban maradt, sokszor egy-egy számla vagy meghívó hátlapjára írt gondolatokból, olykor családtagjai, barátai, pályatársai vallomásaiból mesterien egybefűzött könyvet. Olyan lett ez a kötet, mint egy kortörténeti háttér előtt játszódó, külső és belső nézőpontokat váltogató alkotáslélektani dokumentumregény. Nemcsak a rejtőzködve kitárulkozó Rákos Sándor életpályáját térképezi fel, hanem az alkotó küzdelmeiről, kísérleteiről, terveiről, kötetről kötetre változó-bővülő elképzeléseiről is számot ad. Egyszersmind az eredményről: az elkészült művek hozadékáról is. Irodalomtörténészi felkészültség, empátia és lélekismeret egymást megtermékenyítő eredménye ez a munka. A monográfiát olvasva valós értéke szerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebb költőjét.
-
Együttélés
01 200 FtAki ma Magyarországon zsidókról beszél, a legritkább esetben tudja, hogy kikről és miről beszél. a zűrzavar a fejekben őket illetően a köztudat minden szögletében zavarba-, ha nem kétségbeejtő. Nem ismeretek, hanem csak hiedelmek, mítoszok, mítosztöredékek keringenek róluk. Egyszerre hallatlan és groteszk a feszültség, ami a zsidó-mítosz sokáig lappangó, legújabban nyíltan feltörő.. közéleti szerepe és a zsidókra, azok tényleges múltbeli szerepjátszására vonatkozó tudás, ismeretmennyiség között van… Ismeretek hiányában a közönség védtelenül ki van szolgáltatva a tudákosok, a sandák, a zsidótémával üzletet vagy politikát csináló szóakrobaták manipulációinak – írja a szerző műve előszavában. Maga a könyv, mely nem önálló kutatómunka eredménye, hanem csupán a meglevő szakirodalom felhasználásával készült, e manipulációkkal kíván szembeszegülni. Arra törekszik, hogy az olvasók tudatában a mítoszokat ismeretekkel helyettesítse, s ennek érdekében átfogó képet fest a zsidóságnak a magyar történelmi múltban, közelebbről az ország újabbkori történetében játszott szerepéről. Igen gazdag ismeretanyag felvonultatásával egyebek mellett bemutatja, mennyire meghatározó volt a hazai zsidóság szerepvállalása azokban a folyamatokban, amelyek a 19. század második felétől végül is Magyarország gazdasági-kulturális felvirágzásához vezettek. De épp ez utóbbi összefüggésében világít rá a könyv írója az 1880-as évektől mind szélesebb hullámokat verő politikai antiszemitizmus valóságos gyökereire, azon indulatok forrásvidékére, melyek századunk második harmadában a holocaust borzalmaihoz vezettek. A tények tárgyilagos felmutatása a könyvben a hamis legendákkal és mítoszokkal való szenvedélyes polémiával társul. E polémia a mű lényegéhez tartozik. Hisz munkáját a szerző nem az egyszerű ismeretterjesztés szándékával fogalmazta meg, hanem azzal a céllal, hogy közvetlen hatást gyakoroljon a politikailag gondolkodni tudó és gondolkodni akaró olvasókra. Bízunk a tények és az érvek meggyőző erejében.
-
Jessze fája
0800 FtJessze fája – a gyöngyöspatai templomban látható csodálatos oltár, Mohás Lívia regényében háttér, a történelemmé táguló családi – és nem csupán családi – múlt, az ősök, akik emlékükkel, cselekedeteikkel – hősiességükkel vagy gyávaságukkal – bennünk élnek, magatartásunkat, ha akarjuk, ha nem, meghatározzák, alakítják vagy legalábbis motiválják. Honnan jött Marcsóka, az anya? Az ő személyiségének jegyeit keresi az író, miközben általános érvényű tételeit szövi-sűríti cselekménnyé. Mert tudatosan akar „visszakapaszkodni a családfák gallyán az elmúlt időkbe”, mert szereti az idők folyamán fel-fel bukkanó „egybeeséseket”, párhuzamokat, mert nem csupán egy családon belül vágjunk „együvé szerkesztve”; a múltunk, történelmünk mindnyájunké. Mert megértük azt a kort, amikor már nem volt időszerű a hősi magatartás, amikor már a túlélés lehetőségei határozták meg sokak cselekvéseit. De mi van a fel-felöltött maszkok mögött? Ki nem próbált elmenekülni a megélt élmények elől? „Jobb nem teljesen odafigyelni, csak érintőlegesen, ha nagyon figyelsz, akkor nem éled túl” – írja Mohás. A regény legmélyén meghúzódó anya-lánya kapcsolat tisztázásának, feloldásának igénye lehetett életrehívója ennek a remek kisregénynek. Igazságot szeretne szolgáltatni anyjának és önmagának is, de mindenekelőtt meg akarja érteni az asszonyt s egykori önmagát is. S ehhez volt szüksége a művet oly gazdaggá tevő sokrétűségre, a korábban háttérbe szorított eseményekkel való szembenézésre. S bármilyen önkínzó feladat lehetett is ez Mohás Lívia számára, nekünk, olvasóknak élmény, nyereség. Kitűnő kisregénnyel lettünk gazdagabbak.
-
Történeti festő a XX. században András Tibor / A Historical Painter in the 20th Century Tibor András
01 800 FtA később háborús riportjaival hírnevet és elismerést szerzett fotós – Anders Engman – vagy az első vagy ami valószínűbb, a második budapesti napján, mintegy futtában, kuriózumként örökítette meg az anakronisztikus látványt: a harci törmelékekkel teli utca közepén, összecsukható székén békésen ülő és elmélyülten rajzoló fekete kalapos, szemüveges férfit. Arra csak hat évtized múltán, a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően derült fény, hogy a képen András Tibor festő, nem mellesleg e kötet főszereplője látható. Képei alapján olyan topográfia állítható össze, amelyből kiderül, hová és merre vezette kíváncsisága, érdeklődése a forradalom napjaiban András Tibort, amikor naponta elindult József körúti lakásából. Úgy tűnik, legtöbbször jobbra fordult, a Baross utca és az Üllői út felé vitt az útja. Érintette a Rákóczi teret, bekukkantott a Krúdy utcába, visszament a Ferenc körútra, jól körülnézett a Baross utcában, de érzékelhető, hogy a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésének, a Corvin köznek és a túloldali, a Kilián (korábbi nevén: Mária Terézia) laktanyának a látványa nem hagyta nyugodni. Fényképeinek meghatározó része, fennmaradt rajzainak többsége ezt a területet pásztázza.
-
Történeti festő a XX. században: András Tibor / A Historical Painter in 20th Century Tibor András
01 800 FtA történeti festészetről sokféle fölfogás, gyakran egymásnak is ellentmondó nézet alakult ki az elmúlt bő évszázadban. Mit mondhatunk a históriai festészet XX. század közepén-derekán született műveiről? Merő anakronizmus már a létrejöttük is, vagy mégis csak adekvát kifejezői lehetnek meghatározó történelmi eseményeknek? András Tibor hiteles, autentikus történeti műveket alkotott, mind a kuruc korból, a második világháború frontjairól, mind az 1956-os forradalomból vett témái földolgozásával. A sorsával, a történelem szabdalta életével is bizonyítja: történelmet megjelenítő, históriai eseményeket hitelesen megidéző alkotásai figyelmünkre-becsülésünkre érdemesek. A később háborús riportjaival hírnevet és elismerést szerzett fotós – Anders Engman – vagy az első vagy ami valószínűbb, a második budapesti napján, mintegy futtában, kuriózumként örökítette meg az anakronisztikus látványt: a harci törmelékekkel teli utca közepén, összecsukható székén békésen ülő és elmélyülten rajzoló fekete kalapos, szemüveges férfit. Arra csak hat évtized múltán, a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően derült fény, hogy a képen András Tibor festő, nem mellesleg e kötet főszereplője látható. Képei alapján olyan topográfia állítható össze, amelyből kiderül, hová és merre vezette kíváncsisága, érdeklődése a forradalom napjaiban András Tibort, amikor naponta elindult József körúti lakásából. Úgy tűnik, legtöbbször jobbra fordult, a Baross utca és az Üllői út felé vitt az útja. Érintette a Rákóczi teret, bekukkantott a Krúdy utcába, visszament a Ferenc körútra, jól körülnézett a Baross utcában, de érzékelhető, hogy a Nagykörút és az Üllői út kereszteződésének, a Corvin köznek és a túloldali, a Kilián (korábbi nevén: Mária Terézia) laktanyának a látványa nem hagyta nyugodni. Fényképeinek meghatározó része, fennmaradt rajzainak többsége ezt a területet pásztázza.
-
Von der Revolution zur Reaktion
05 000 FtDie traditionell engen Beziehungen zwischen der österreichischen und der ungarischen Historiographie sind durch einen fruchtbaren Meinungsaustausch über die gemeinsame Geschichte gekennzeichnet. Dabei bietet die Darstellung und Interpretation der Revolutionsepoche von 1848–49 für die Historiker beider Länder eine besondere, immerwährende Herausforderung. Die vorliegende Quellenedition will diesen Trend auf Grundlage gesicherter wissenschaftlicher Fakten und Ergebnisse weiter unterstützen, in dem Dokumente zur Militärgeschichte der ungarischen Revolution 1848–49 einem breiteren Publikum zugänglich gemacht werden.
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
