„Szent István halálának kilencszázadik évfordulója előtt nemzeti zárszámadásra van szükségünk, melyből megállapíthatjuk ezer év munkáját és mulasztásait, erényeit és bűneit, hogy annak alapján megigazulásra és életmegújulásra vezető elhatározásokhoz juthassunk. Amidőn a kiadó kívánságára ezen feladatot elvállaltam, a számításainak megfelelő terjedelemben készített összefoglalásban mást nem nyújthattam, mint ezeréves múltunk filmjét, tizenhat kisfelvonásban. A csekély terjedelem folytán nem törekedhettem szigorúbb tudományos igények kielégítésére. A kiterjedt levéltári kutatásaim alapján készített résztörténelmi munkáimban hitelesen megállapított történelmi tényeket néhány hét alatt azon célzattal foglaltam egységes képbe, hogy az olvasó a nemzet életvonalát maga előtt láthassa és könnyebben tájékozódhasson a jelen létkérdéseiben. A magyar lélek időfelettiségének biztosítéka a közös mult emlékkészletének az élet munkás hétköznapjaiban való értékesítése. Előadásomban teljes elfogulatlanságra törekedtem, de jól tudom, hogy ez meddő törekvés. Tőlünk távoli nemzetek történetét tárgyilagosan szemlélhetjük, de a magunkét csak hungarocentrikusan, mert nemzetünk iránti határtalan gyermeki szeretetünk a hűvös tárgyilagosságot háttérbe szorítja. Múltunk ritmikus változásai érzelmeinket is ritmizálják. Gyönyörérzelmekkel fedezzük fel az emelkedési korszakokban érvényesült elveket és fájdalomérzelmek kísérik a hanyatlási korszakok nemzet pusztító elveinek felismerését…”