2011 decemberében az „Erdők Éve” rendezvénysorozat Vidékfejlesztési Minisztériumban tartott befejező ünnepségén azt a megtisztelő felkérést kaptam a Vértesi Erdő Zrt. küldöttségében megjelent régi kollégáim részéről, hogy a 2013-ban a Zrt. szervezésében sorra kerülő OEE Vándorgyűlésre állítsak össze egy megemlékezést a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesületéről, a MEVME-RŐL. Nagyon megörültem a felkérésnek, mert talán ennél jobb és méltóbb alkalom nem is kínálkozhatott arra, hogy az OEE tagsága is egy kicsit bővebben olvashasson erről a szakmánkbeli, régi egyesületről. Ez a történet mindig is úgy létezett bennem, mint akinek majd egyszer ez lesz az egyik feladata, hogy bemutassa, megismertesse az erdészközösséggel a MEVME történetét. Persze ne gondolja senki, hogy valamilyen fura küldetéstudattal rendelkeztem, de ez a feladat szinte szembejött velem, egyszerűen nem lehetett kikerülni, Valaki küldte. A következő összeállítás többségükben nem a saját írásom, hanem társszerzőké, én csak rögzítettem a ma már nem élő erdész kollégáktól vagy hozzátartozóiktól kapott írásokat, dokumentumokat vagy a hallott elbeszéléseket, és persze a személyes élményeimet. A főbb témakörök, amiket érintünk a történetünkben, a következők. Az első, amiről feltétlen szólni kell, az a XIX. század végén, a történelmi Magyarországon beinduló erdészeti alsó- és középfokú oktatásunk, a második az erdészek-vadászok sajtója, Az Erdő című lap, a harmadik az egyesületük születése és működése, végül a zászlajuk és az egyesület eszmeisége. Közben megkíséreljük bemutatni néhány régi dokumentumon keresztül a korabeli tatai Esterházy-uradalmi erdőgazdálkodást is. Ebben az uradalomban, illetve a második világháború után a volt uradalmi erdőkben gazdálkodó Vértesi Erdőgazdaságnál, dolgozták végig történetünk fontos szereplői közül többen az aktív éveiket. Ennyi év (évtized) távlatából, különösen egy rejtegetett, üldözött tárgy kapcsán, mint amilyen a MEVME zászlaja, nehéz élő tanúkat, sőt már azok leszármazottait is megtalálni, megszólaltatni, de szerencsére néhány emberrel személyesen is tudtam beszélni, illetve a korabeli egyesületi újságok tudósításait is fel tudtam használni.