A város középkori területét és térszerkezetét egyrészt a történeti adatok, másrészt Hazael Hugó servita szerzetes és a püspöki geometra 1753-ban készített várostérképe alapján tudjuk meghatározni. Ez a fallal körülvett város minden telkét helyszíni felmérés alapján mérethelyesen ábrázolja. A patak nyugati oldalán 392, a keletin 372, összesen 764 telket lehet összeszámolni. Bár az általunk vizsgált összeírások keletkezése és a térképen rögzített állapot között mintegy hat évtized telt el, de a fallal körülvett város területe ugyanakkora maradt. A kőből készült városfal feltételezett tervezője egri vár építésze, Christophoro Stella lehetett, aki 1574-ben már az építkezések főfelügyelője volt. Mivel a fal 1583 tavaszáig félig már elkészült, a munka kezdetét az 1570es évek végére tehetjük. 1589-ben az Udvari Haditanácstól már a munka befejezéséhez kérnek pénzt, ezért joggal tételezhetjük fel, hogy a körfal építését 1593 körül már befejezték. Szamosközy István, az 1596. évi ostrom jól értesült krónikása azt jegyezte fel, hogy a város „a legközelebbi években emelt kőfallal van kerítve. 1596 és 1687 között a törökök által végzett karbantartásra és az esetleges átalakításokra utal Evlia Cselebi török utazónak 1664/65. évi feljegyzése, amely szerint a városfalat Köprüli Mohamed nagyvezír építtette 1658-ban. Ezek a munkák azonban a fal korábbi nyomvonalát nem módosították, tehát a Hazael-féle térképen a városfalak nyomvonala a XVI. századi állapotot tükrözi. A városfal az 1552. évi török ostrom előtt néhány évvel készült, és a város akkori területét körbefogó, a kor általános erődítési gyakorlata szerint gerendákból, rőzsekötegekből és döngölt földből készült palánk nyomvonalát követte. A középkori Szent Mihály plébániatemplom és az Ágoston-rendi kolostor csak a palánkon belül állhatott. Ez a két épület azonban Hazael térképén szinte hozzátapad a palánk nyomvonalában épült városfalhoz, ezért ez az alaprajz végeredményben a középkori város területét határozza meg.