Messze messze Rocky Mountainsban találkozott néhány évvel ezelőtt egy utazó egy franczia lelkészszel, a ki hófehér haja daczára kedvtelésből járta be a világot. Az utazó ezt különösnek tartván, kérdé, hogy az öreg urat mi késztette arra, hogy ily előrehaladott korban oly messzire letávozott szülőföldjéről? „A dolog nagyon egyszerű”, felelé a lelkész, „fél évvel ezelőtt közel voltam a halálomhoz. Egy éjjel álom borult a szememre és lelkem előtt csodás álomkép jelent meg. isten előtt álltam, a ki így szólt hozzám: „Fiam, hogy tetszett neked az a pompás világ, a melyet lakhelyül adtam neked?” – Hallgattam, mert tényleg nem voltam képes a kérdésre felelni. Lehetségesnek tartja ön ezt? Én, a ki teljes ötven évig csak „egy jobb világról” prédikáltam hiveimnek, ne néztem volna meg soha ezt a mi világunkat? Fölébredve álmomból, fogadást tettem istennek, hogy a betegségből felgyógyulva, legalább néhány hónapot áldozok arra, hogy műveit megnézzem és megbámuljam. Most itt vagyok és – körülutazom a nagyvilágot.” Persze nem mindenkinek adatott meg, mint a mi franczia lelkészünknek, hogy az egész világot körülutazhassa, de hála a modern művészetnek az utazásra képek és a fantázia segítségével azok is képesek, a kik odahaza a röghöz vannak kötve…