Politika néven a politikai gyakorlati művészetét, a politika gyakorlati alkalmazását nevezzük. Így nevezzük ugyanennek a gyakorlati alkalmazásnak az elméletét is, – a politika azonban gyakorlati tudomány is. Már Pláto írt néhány politikai munkát, nevezetesen terjedelmes műveket az államról és a törvényekről; és már Pláto előtt is voltak politikai teoretikusok, úgyhogy elméletileg művelni a politikát igen korán kezdték. De csak Arisztotelész írása politika, tartalmánál és módszerénél fogva, abban az értelemben, amelyben a politika szót ma használjuk. A politika, mint a politika művészetéről szóló diszciplína, elsősorban arra tanít, hogyan kell kormányozni az államot és hogyan igazgatni, továbbá kioktat bennünket az államnak a polgárokhoz és az államoknak egymáshoz való viszonyáról. Mivel az állam a maga történelmi valóságában bizonyos személyeknek az öszszessége, akik között a kormányzás és az igazgatás fel van osztva, a politika éppen ezeket a kormányzó és igazgató személyeket oktatja ki politikai feladataikról és az eszközökről, amelyekkel ezeket a feladatokat megvalósíthatják.