„Kolosvárott, az Úr 1566-ik esztendejében” adta ki Heltai Gáspár híres fabuláit. A világirodalom kedvelt állatmesekincséből származnak ezek a mesék, de mennyire magyarrá honosodnak Heltai kezén! A kegyetlen ispánok, „nemes uraimék”, a „karmazsin saruban koppogó nemesasszony”, a „vérszopó dúló fosztók” és a jámbor együgyűek a tizenhatodik századi Erdély eleven alakjai. S a mesék tanulsága sohasem elvont erkölcsi tanulság csupán. Heltai mindig úgy ír, mintha élő szóval biztatná a szegényeket, az elesetteket, korholná a kevélyeket, a „ragadozókat”. Keleti Arthur az ihletett művész alázatával hozza közelebb Heltait a mai olvasóhoz. A mesék régies, tömör, érzékletes nyelve külön gyönyörűséget okoz az olvasónak. A könyvet tizennyolcadik századi fametszetek díszítik.
Haan Lajos munkássága Békés megye és benne Békéscsaba történetének tudományos feltárásában kétségtelenül megalapozó jelentőségű. Midőn 1868-ban legnagyobb művének, Békés megye történetének kiadását előkészítette, joggal írta önmagáról: „Töretlen az út, melyre léptem: nehéz feladat, melyet magam elébe tűztem. Töretlen út: mert kivéve egy pár e megyében létező községek monográfiáit (…) senki előttem a vármegye hajdanának felderítésével nem foglalkozott.” Haan négy és fél évtizedes történetírói munkásságával oroszlánrészt vállalt a szerfölött nehéz feladatból, hogy egy viharos múltú, a török uralom alatt úgyszólván „történelem nélkülivé” pusztult táj hiteles történetét szétszórt, töredékes, gyakran nehezen hozzáférhető adatokból elsőnek vázolja fel. Életművében tehát először ér el valóban tudományos szintet a vidék múltjához tapadt érdeklődés. Mindez munkáinak jelentős részét ma is elevenné teszi az érdeklődő olvasók, nélkülözhetetlenné a helytörténet kutatói számára.
Praktikus, informatív, könnyen átlátható, a Booklands Kiadó Kalifornia című útikönyve a legérdekesebb helyekkel foglalkozik, kiemeli a legfőbb nevezetességeket és hasznos tanácsokat ad a kirándulással, szállással, vásárlással, étkezéssel és a pihenéssel kapcsolatban.
Az I. kötet az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött, Clmae 404. jelzésű kódex hasonmása.
A fordításhoz kapcsolódó jegyzeteket Kristó Gyula készítette. A kísérő tanulmányokat Dercsényi Dezső, Kristó Gyula és Csapodiné Gárdonyi Klára írta. A könyvet tervezte Szántó Tibor.
