-
Válság és apokalipszis
0Egymást érik a világvégejóslatok, a világ gazdasága válságos helyzetbe jutott, az erőforrások végességéről szóló híradások mindennaposak, a vallás hétköznapokban betöltött szerepe csökkenni látszik… Egy újabb világvége. Kijelenthetjük-e, hogy a virtuális világ fokozódó jelenléte csökkenti a transzcendens gondolkodás esélyeit, illetve a felgyorsult fejlődés előrébb hozza-e a vég kezdetét? Milyen deformációk figyelhetők meg az emberen, a civilizáción? A klímaváltozás kérdésének politikai Maya-fátyla mennyire engedi, hogy valóban a mögötte rejlő problémákra fókuszálhassunk? A Manréza-füzetek legújabb kötete ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a lehetséges válaszokat Almár Iván csillagásszal, Csaba László közgazdásszal, Csányi Vilmos etológussal, Czelnai Rudolf meteorológussal, Falus András genetikussal, Fürst Zsuzsanna farmakológussal, Kroó Norbert fizikussal, Pataki Ferenc pszichológussal, Székely János esztergomi püspökkel és Varga János virológussal folytatott beszélgetések formájában.
-
Változtasd át a félelmedet!
0Anselm Grün arra hív minket, hogy vizsgáljuk meg közelebbről saját érzéseinket, lépjünk beszélgetésbe saját félelmünkkel, hallgassunk rá, halljuk meg, mit mond nekünk, s tegyünk különbséget: vajon határaimra hívja fel figyelmemet, vagy pedig egy beteges mintát vésett belém. Grün számára nem a klasszikus terápia, hanem a lelki utak lényegesek, hogy kezeljük félelmünket és megszabadítsuk szívünket a szűkösségből. Meg van győződve róla: A félelem angyallá válhat, ha békét kötünk vele, s barátunkká tesszük a nagyobb elevenség felé vezető úton. A Bibliával beszélgetve, és megfigyelve, hogyan bánik Jézus az emberek valós félelmeivel, Grün olyan belátásokat fogalmaz meg, amelyek terápiásan is segítséget jelenthetnek.
-
Vérben és viharban
0Wass Albert a Vérben és viharban című kisregényben Attila leszármazottainak erdélyi letelepedését, mint a székelység eredettörténetét írja meg. A kisregény nyomon követi a kis néppé tizedelődött hunok fölötti uralomért folytatott belviszályokat, az országépítés keserves, de dicsőséges munkáját, s mindezt pergő, meglepő fordulatokkal teli cselekményvezetéssel teszi. A Vérben és viharban bővelkedik nagyszabású csatajelenetekben, vadászkalandokban, s az „emberi tényező” is megjelenik benne.
-
Világostól – Krímig
01849-ben Fatyejev az orosz csapatokkal együtt került Magyarországra, részt vett abban a hadjáratban, amellyel a cár Bécsnek segítve letörte a lázadókat, közös erővel verték le a forradalmat és szabadságharcot. Szemtanúja volt a Világosi fegyverletételnek, megtapasztalta, hogyan viselkednek a magyarok, akik már belekóstoltak a függetlenség ízébe, de a két szövetséges monarchia sokszoros túlereje előtt megadásra kényszerültek. Fatyejev rokonszenvvel, sőt: együttérzéssel figyelte őket. Az osztrákok viselkedése viszont ellenszenvet, majdhogynem undort váltott ki belőle. Vajon, miért? Talán, lelki nemessége folytán. Hiszen a szabadságharc, ha indokolt, ha férfias, csakis rokonszenvet ébreszthet.