A ​misztikus jelző mára profanilázódott, s így inkább az érthetetlent jelenti, mint az Isten belső, fogalmak nélküli szeretetét. Ezért tesz nagy szolgálatot Walter Nigg könyve, mert megmutatja, hogy a keresztény misztika kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, sőt bizonyos értelemben logikus. Eckhart, Suso, Tauler elkötelezett misztikus. Jó dolog „mester” és „példa” híján lévő korunkban rájuk nyitni a szemünk. Olyan embereket ismerhetünk meg bennük, akik izgalmas, szenvedélyes életet éltek. Nem mások asztaláról leesett „istenmorzsákat” keresgéltek, hanem teljesen átadták magukat a nagy kalandnak, ami átformálta és mások, a mi táplálékunkká is tette őket. Keresztény misztikusok ők. Nem volt szükségük bármilyen „anyagra” ahhoz, hogy a látható világon túl tudjanak látni, s nem kellett állandóan új isteneket hajszolniuk, hogy spirituális tapasztalatuk legyen. S ami ma talán a legfontosabb, nem menekültek egy életen át a szenvedés és fájdalom elől, hogy boldogok legyenek, hanem Krisztus ismerete miatt vállalni tudtak mindent, ami az élettel és a szeretettel együtt járt. Mellesleg pedig gyönyörűen tudtak Istenről beszélni, Vele élni, úgy hogy talán mi is kedvet kapunk arra, hogy kiássuk a „szántóföldbe rejtett kincset”.