Az udvar sarkában, ahol oly szép, gömbölyű és tarka kövecskék tarkálltak, kút volt valamikor, ókút. Régen betemették már. Ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet nem szabad a kavicsokkal játszani. Pedig milyen izgalmas titkokat őrizhet a kútfenék!
Ez a kép, ez az ókút a gyermekkor, az első eszmélések hangulatát idézi ma is Szabó Magda számára. Új könyvében azokat az emlékeket és mozzanatokat idézi meg, melyek egész életére, írói világára, alkotói szemléletére, emberi magatartására elsődlegesen hatottak. Megkapó elevenséggel tudja újraélni az egykori kislány örömeit, felfedezéseit, megrendüléseit. Külön kis világ elevenedik fel a könyvben, melyben érezni, eszmélni, gondolkodni, félni és örülni, játszani és alkotni kezd egy gyermek. Hitelesen és élményszerűen idézi vissza a tudatos író az oly nagyon lényeges és meghatározó, útra indító motívumokat.