„Ha az előszónak, mint mondani szokták, a könyv keletkezése történetét kell tartalmaznia, nekem ebben csaknem életem felét kell leírnom, mert több mint huszonhárom év mult el azóta, hogy az első kétség támadt bennem a közgazdaságtan uralkodó elméletének helyessége iránt, s amióta azon fáradozom, hogy tévedéseit és ezek okait felfedjem. Valóban sajnálatraméltó volnék, ha végül is az derülne ki, hogy e hosszú időn át csak agyrémek után futottam, mert sem erőimnek túlbecsülése, sem túlzott becsvágy nem vezetett, amikor ily magas célt tűztem magam elé és oly állhatatosan követtem. Az első alkalmat erre hivatásom adta, majd sorsom ösztönzött ellenállhatatlan erővel, hogy a kétség és vizsgálódás megkezdett útját folytassam. Német kortársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy Németország jólétében 1818-ban mily süllyedés következett be. Abban az időben kellett közgazdasági előadásaimra előkészülnöm. Megtanultam, miként mások, mindazt, amit e tárgyról gondoltak és írtak, de nem elégített ki, hogy az ifjúságot csak e tudomány jelenlegi állásáról tájékoztassam, hanem meg akartam tanítani arra is, hogy miként lehet Németország jólétét, műveltségét és hatalmát közgazdasági úton növelni. Az elmélet a szabadkereskedelem elvére utalt. Ezt az elvet mindenképen észszerűnek és a gyakorlat által is igazoltnak láttam, ha figyelembe vettem a francia belső vámok felfüggesztéséinek és a három szigetország egyesítésének hatását. Ámde a szárazföldi zárlat bámulatos hatása és megszüntetésének pusztító következményei még túlságosan közel voltak ahhoz, hogy azokat figyelmen kívül hagyhattam volna… „