Az első könyv, amelyben Révész Béla az Ady-esethez közelférkőzni igyekezett – „Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről – Léda könyve volt. Az Új Versek, a Vér és Arany Adyjának indulásáról, gyönyörű stációiról az Értől az Óceánig, az örökkévalóság vizein vitorláit bontó Ady Endréről szólott ez a könyv, mely életesen (hogy Révész Béla kedves szavát használjam) érzi, érezteti, amit Ady számára Léda asszonyhoz való viszony jelentett. „Amilyen vadult vérű, gyermeki ártatlanságú, az élet zuhanóit nem értő, nem látó volt Ady, mentő szüksége volt az olyan barátságra, mint Lédáé, aki azonban nemcsak a romantikát jelentette számára, de Léda glóriájának legszebb színe, hogy Ady lelkét, a maga bolyongó, Adyt is magával sodró sodrával fölemelni és kivetíteni tudta az örökkévalóság felé. A Lédához való viszonyának sorsfordulatait olyan drámai erővel jeleníti meg Révész Béla ebben a könyvében, annyira magán viseli ez a rekonstrukció az életnek minden jegyét – akár Révész Béla által közvetlen tudott, vagy lelkiismeretesen egybegyűjtött, akár az ösztönös író intuíciójával életre varázsolt eseményekről legyen szó –, hogy Révész Béla könyvét az Ady-literatúra sok mindenfajta terméke között a legelső helyre kell állítani. A második könyv – amiről most szó van: „Ady tragédiája – Csinszka könyve. A beteljesedés könyve, életének arról a végső szakaszáról, melynek során hömpölygő, tengermélységű folyamban futott egybe élete százágú sodra, a magyarság sorsa, ennen sorsa, a háború, házasság, forradalom, asszony, fajta, emberiség, minden. Azokat a gyökérszálakat keresi meg könyvében Révész Béla – mélyen ásva a talajba s művészi kézzel bogozva ki az összeakaszkodó szálakat –, amelyek tövéről Ady Endre művészetének leggyönyörűbb hajtásai szakadtak, a legérettebbek, a legfrissebbek, a leglátnokiabbak” Fenyő Miksa, Nyugat