Azoknak a honfitársainknak, kik a magyar névnek külföldön szereztek becsületet s magukat eszökkel és tehetségükkel hazájuktól távol, idegen országokban és népek közt is érvényesíteni tudták, egyik legrégibbje: zalánkeményi Kakas István. Előnevéről itélve, családja – bizonyára a török elől szaladva – az Alduna vidékéről vándorolt Erdélybe, melyet magának új hazául választott. Apját már Kolozsvártt találjuk, hol megszedte magát s tekintélyes vagyont, Miksa császár-királytól pedig nemességet szerzett. Fia István tehát jó módban nőtt fel, élvezvén az anyagi függetlenség és gondtalanság minden előnyét. De lelkét az örökölt vagyon használata nem elégíté ki, s nem akart pusztán csak gazdálkodni vagy hivataloskodni, mint atyja. Hajlamait követve, külföldre ment: tanulni. Tíz évet töltött a bécsi, bolognai és páduai egyetemeken, melyekről képzett, tanult emberként tért vissza szülővárosába, Kolozsvárra.