„A báró Inokay családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öreg úr, ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek voltam, még élt, s minthogy az én édes atyám tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per „koma” szólították egymást szemtől-szembe, hanem a háta mögött soha se nevezte másképp apám uram, mint „az a vén tolvaj”, vagy „a vén gazember”. Maga a földesúri familia, Inokaiék, akik a nagy kastélyban laktak, hasonlóképen vén gazembernek nevezték tisztjüket, mert ismeretes volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amiből ő hasznot ne húzott volna, még talán a tehenéből is kilopta a borjút. Az erdőből eladogatta a fát; a gabonát, gyapjút potom áron adta el a zsidónak, miután ezért illendő „rebachot” alkudott ki magának, együtt trafikált a bérlőkkel, a felesekkel. Szóval olyan szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették s gyakorta figyelmeztették vagy a bárót, vagy a bárónét: – Ugyan mért nem néznek jobban a körmére?”