Részlet a könyvből:
Egy hamvas arcú, ferde, de csillogó szemű fiatal leány, aki mosolyogva kér, hogy letörjed: így élt képzeletünkben Japán. A szíves, de felületes európai olvasó képzelete az utóbbi időben még egy kevéssé kiszínesedett : az illető leányka puha, barna haját bele foglalta fehér, vagy sárga kiku keretbe; nagy és illatos krisantemumok közül mosolygott ki a szűzies vagy bájosan romlott lény. És angol dalokat énekelt, kissé fáradt, de érzéki és meleg hangon. Mondanom sem kell, hogy ez európai közképzelet a színpadról szítta tele magát, onnan táplálkozott és a tiszteletreméltó és ismert európai nagy gésákon keresztül jutott el a kelet-ázsiai titokzatos kis gésákig. Ezeken kívül japán tudásunk érdekében erősen működött egy igen színes és – úgy mondják – magát is színező iró-gésa, a nevezetes Pierre Loti, tengerésztiszt a francia hadseregben és akadémikus.