Benedek Elek a magyar mesék klasszikusa, nagy álmodója volt. „Tündérszavú ember”, akinek történetein generációk növekedtek fel, tanultak emberséget. Kevesen tudják róla, hogy remek novellista is volt, akinek írásait egy-egy vasárnapi lap tálca-rovatában ezrek és ezrek várták. A szív könyve ezekből a novelláiból válogat, amelyben a szülőföldhöz, az otthonhoz való hűség adja az alaphangot. Egy olyan világról szól, ahol a becsület és a tisztesség volt az uralkodó. Ezek a történetek ma is hatnak. Amikor Benedek Elek meghalt, szülőfaluja, Kisbacon egy búzakoszorút helyezett a sírjára. Ezt írták a szalagjára: „A kis falu sír – siratja nagy fiát.” A kalászokból kihullott a búza és a szívekben kikelt, mert az igaz történetek, a szépen mondott mesék igazi talaja a szív, ahol megsokszorozódik a szépen mondott szó.
Előszó: Ejszakkeleti szomszédunk birodalma nagyobb a holdnál, s noha száz millió embernél több lakja, nagyságához képest nem ismerjük eléggé sem jelenét, sem multját; sem földrajzát, sem történetét. Pedig az utóbbi ezer év alatt sok történt e népességgel, az orosz nemzettel is, mi folyton érdekelte elődeinket, és a miről nekünk tudomást venni előnyünkre válik.
