Hogyan látták Magyarországot és Erdélyt, a korabeli magyarokat és az itt élő vagy tartózkodó más nemzetiségűeket a XVI-XVIII. század külföldi utazói? Hogyan látták az angolok és a skótok, két élelmes, sokat utazgató nép, akik már akkor eljutottak Európa legtávolabbi tájaira is? A gyűjtemény tizenöt angolul író szerzőtől nyújt hosszabb-rövidebb útibeszámolót. A műfaj csak annyiban kötött, hogy Magyarországgal és a magyarokkal foglalkozik, de a szokványos útleíráson kívül találunk itt (levél formájában) részletes követjelentést egy VIII. Henrik-korabeli diplomata tollából, beszámolót az 1664-es év magyarországi hadieseményeiről, leírást olvashatunk több vár ostromáról, megismerhetjük katonák, kalandorok és protestáns lelkészek emlékezéseit arról, hogy mit láttak magyar földön, vagy mi történt velük, amikor errefelé vetette őket a sors. Változatos anyagot ölel fel tehát a könyv a XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig: a török megszállás kezdetétől a félig elnéptelenedett Habsburg-Magyarország lassú ocsúdásáig. A szerzők között vannak előkelő urak, és akad egy hölgy (Lady Mary Wortley Montague, Alexander Pope levelezőpartnere), van köztük török fogságból szabadult katona és a Royal Society megbízásából utazgató tudós orvos. Mindennek a történelmi Magyarország a színhelye: könyvünk felidézi a török megszállás alatti Buda hangulatát csakúgy, mint a XVIII. század eleji Kolozsvárét; látjuk – agol szemmel – a hajdani koronázó várost, Pozsonyt csakúgy, mint a még romjaiban is szép Esztergomot. A kötet a régi korok iránt érdeklődőkhöz szól, hol személyes történetekkel, hol tárgyilagos élménybeszámolókkal. A szemelvények többsége angolul már megjelent nyomtatásban, de egy részük most lát először napvilágot a szerkesztő-szerző angliai és levéltári kutatásainak eredményeként.