Steindl ​Imre elsősorban az Országház tervezőjeként ismert. E hatalmas alkotással az egyetemes építészet történetébe is beírta nevét. Hosszú út vezetett a nagy mű megszületéséig: bécsi tanulmányok alapozták meg a középkori formavilág iránti érdeklődését, az 1870-es évek Magyarországán többnyire neoreneszánsz épületeket tervezett és középkori műemlékek sorát állította helyre, a Műegyetemen építészek nemzedékeit oktatta. A neogótika iránti személyes elkötelezettségének és a körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően nyerte el a megbízást az Országház építésére, melynek fényében egész addigi pályafutása szinte a nagy mű előkészületévé sűrűsödött. Az építést megelőző pályázat, a tervek kidolgozása, a kivitelezés lebonyolítása, a képzőművészeti alkotások kiválasztása és elhelyezése Steindl minden alkotó- és szervezőképességét igénybe vette és a végső határig fokozta. Ilyen ritka szerencse – ugyanakkor annyi vele kapcsolatos kritika és gáncsoskodás – a magyar építészet történetében kevés alkotónak jutott osztályrészül.