Kőszeg az iskolák és a történelmi műemlékek városa, melynek földrajzi helyzete, egységes épített öröksége, páratlan történelmi és polgári hagyománnyal, illetve iskolavárosi múltja alkalmassá teszik arra, hogy új típusú tudásközponttá váljon. A Festetics-palota műemléki helyreállítása a méltatlan állapotából egy fejlődő oktatási és kulturális életbe repíti azt, aki falai közé belép. Míg a Szemző-ház a maga helyreállított polgári eleganciájával minőségi és tiszta szellemi műhelynek teremtett helyet. Az épületek közül is kiemelkedő az ódon Öreg Zwinger középkori bástyája belső tereinek innovatív, modernista átalakulása. Ugyanakkor a Sgraffitós-ház – mint a város ékszerdoboza – restaurált homlokzatával és tetőterének új hasznosításával teljességgel megújult. De itt említendő a Bencés Rendház impozáns épülete, amely a felújításnak köszönhetően újra a történelmi belváros emblematikus épületévé vált. A történelmi örökség romos építészeti maradványai fokozatosan újjáépülnek, tudományos, kulturális emlékei újjászületnek. A folyamat elkezdődött, a fejlesztések újabb és újabb terek, épületek újjászületését hozzák magukkal és ezzel együtt magát az embert, az újraéledő közösségeket. Kőszeg a Beszélő Házak városa lesz.

Korb Flóris és Giergl Kálmán közös irodája a századfordulós építészet legjelentősebb műhelyei közé tartozik. Művészetük a historizmus és az új művészeti áramlatok sajátos, személyes karaktert hordozó ötvözete. Mindketten Németországban tanultak, majd Hauszmann Alajos budapesti irodájában találkoztak össze. Korb és Giergl vezető munkatársaiként vettek részt a pesti Törvényszéki palota, a New York-palota, a Kúria megalkotásában, s 1894-ben nyitották meg közös, önálló irodájukat. Az Erzsébet híd megépítését követően épült fel a Klotild főhercegasszony két bérpalotája (1898 – 1901) és a Ferenciek terén az úgynevezett királyi bérház (1899 – 1901). Budán, a királyi palota együttesének kiegészítésképpen terveik szerint alakították át József főherceg Szent György téri palotáját (1902 – 1906). A századforduló legjelentősebb kórházi együtteseit tervezték. Kolozsvári építkezéseik befejeztével a Budapesti Tudományegyetem külső klinikai telepét (1904 – 1913), a debreceni (1912 – 1927) és a szegedi (1927 – 1929) klinikai együttest és a papíron maradt pozsonyi egyetemet (1916). A Korb-Giergl-életműben kiemelkedő jelentősége van a épületszerkezetnek. Éveken át dolgoztak együtt a magyarországi vasbeton építés úttörőjével, Zielinski Szilárddal. Együtt tervezték az első hazai vasbeton víztornyot, a már lebontott kőbányait (1902) és az azt követő szegedit (1903). Legismertebb alkotásuk, a Zeneakadémia gyakran emlegetett bravúros vasbeton erkélylemeze mellett Zielinski szerkezetei más Korb- és Giergl-épületek formálásában is döntő szerepet játszottak. Korb és Giergl az elsők között közvetítették a nyugat-európai új művészi impulzusokat, s a legfogékonyabban reagáltak a korszak meghatározó, új szerkezeteire, de saját alkotó tevékenységükben ezeket mindvégig olyan historizáló felfogással ötvözték, ami az építészetükre leginkább jellemző időtállóságot, maradandó érvényességet biztosította munkáik java részének.