-
A Mester és Margarita
0„A kéziratok nem égnek el” – mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritának akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…
-
-
Bálám szamara
0Hogy volnék én író, mikor hatvanhat éves koromban jelent meg először írásom? Addig csak éktelen hosszú leveleket írtam a testvéremnek, ha éppen nem beszélhettem vele mindennap, meg meséltem a barátainknak. Sajnos, elég tarka volt az életem, volt mivel szórakoztatni az embereket, szerettem, hogy az a sok minden, ami történt, most már múlt, néha történelem is, mindenesetre lezárult, tudom a végét. Az biztos, hogy mindent, amit átéltem, úgy néztem közben, hogy no, mi lesz ebből, mi lesz ennek a kalandnak a folytatása?
-
Bikasirató
0„Ami a bikaviadalokat illeti, én bikapárti vagyok”
mondtam – mint már sokszor- megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): „Csodálom magát.”
”Bikapárti vagyok”, és hozzátettem
a magyarázatot is: „tudniillik
a torreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki.” -
Fecskék, őzek, farkasok
0Minden gyerek, de még a felnőttek nagy része is szeret állatkertbe járni. Miért? Mert az állatokat figyelni, játékaikon elszórakozni, természetüket megismerni nagy-nagy gyönyörűség. Hát még megismerni és megfigyelni őket igazi környezetükben, a szabad természet ölén! Áprily Lajos ötven történetet mond el ebben a könyvben az állatokról. Nem képzeletszülte történetek ezek, nincsenek is úgy csattanósan megformálva, kikerekítve, mint az elgondolt történetek. Nem, a Fecskék, őzek, farkasok kötet minden egyes írása eleven élményen alapul, valódi megfigyelésen és megtörtént eseményen. Áprily Lajos arról vall bennük, hogy látta ő a legkülönbözőbb fajta állatokat, természetesen nemcsak fecskéket, őzeket és farkasokat, hanem az erdők és mezők legkülönbözőbb lakóit. Hogy találkozott velük, hogy figyelte meg őket, és miért gyönyörködött bennük. De az állatok világán túl a könyv vallomásos hangja másról is szól. A személyiség különös varázsának melegségével tárja elénk Áprily Lajosnak, a kitűnő költőnek gazdag érzésvilágát, s mond el nem egy hiteles adatot az életéből. A változatos állatkalandok során megismerjük és megszeretjük a mélyen humanista költőt, akitől mindnyájan megtanulhatjuk, hogy kell testvériesen szeretni az állatokat, s hogy jó gyönyörködni megkapó, színes jelenlétükben.
-
Irodalmi szakácskönyv
0A finom ételek és az irodalmi csemegéket kedvelők számára egyaránt érdekes ez a válogatás, amelyben megtalálható a világirodalom jónéhány hírességének az étkezésről és az étkezési szokásokról írott műve vagy annak részlete. Cervates és Galeotto, Petronius és Brillat-Savarin, Bethlen Miklós és Apor Péter, Tömörkény, Krúdy, Mikszáth, Móricz, Nagy Lajos és még sokan mások szerepelnek e kötet lapjain érdekes ételleírásokkal, számunkra ma már történelmet jelentő lakomák ismertetésével, étkezési szokásokkal.
Aki belenéz a könyvbe, nem tudja letenni, és aki elolvasta maga is kedvet kap arra, hogy a kötet sok-sok ételleírásából valamelyiket saját asztalán felszolgálhassa.