A Tollal első kiadása méltán aratott sikert. A második, bővített kiadás pedig azoknak az érdeklődésére is számíthat, akik az elsőt olvasták: a Hamlet kapcsán felmerülő gondolatok, emlékek, megfigyelések egy teljesen új fejezettel gazdagították a könyvet. E fejezet fő témája a modern színház, a modern művészet: gondolatok és élmények, viták és jellemzések követik egymást, tűnődően, kihívóan, szorongással és felelősségérzettel. E naplójegyzetek vezércsillaga Shakespeare: de benne, alakjain keresztül a színházi felkészülés legrejtettebb, legismeretlenebb pillanatait leshetjük meg, a küzdelmet a szereppel, a személyes élmény és lelkiállapot átalakulását művészetté, azt a mély és eleven kapcsolatot, ami a színészt az általa megformált alakhoz köti. Vallomásnak is nevezhetnénk ezt a könyvet, amelyben egy kiváló színész maszk nélkül lép elénk, és nyugtalan elemzőkészségével, gondolatainak pontos és érzékletes megfogalmazásával nem is a kulisszák mögé visz bennünket, hanem a színművészet igazi műhelyébe: a színész gondolatai és érzései közé.

Fél évszázada már, hogy 1951.február 12-én a reggeli órákban holtan találták fekvőhelyén Bajor Gizit, századunk egyik legnagyobb színésznőjét. Lábánál félig a rekamiéra borulva a földön feküdt a férje, Germán Tibor orvosprofesszor. A sajtó először kettős öngyilkosságról adott hírt, de hamarosan kiderült, hogy a férj előbb végzett a feleségével, és csak ezután lett öngyilkos. Ma már azt is tudjuk, hogy Bajor Gizi a kegyes halál áldozata volt… Germán Tibor meg akarta őt kímélni a szenvedésektől… Vagy mégsem ?