-
A Ferenc József-i kor nagyhatalmi politikája
0A fényes múltra visszatekintő Habsburg-monarchia a XX. század elején már nem volt elsőrangú nagyhatalom. Az egységes Németország kikiáltásával az osztrák uralkodóháznak szerte foszlott az a reménye, hogy jogara alatt egyesítheti a német-lakta területeket. Az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulása, 1867 után, ezért politikájának súlya Keletre helyeződött át. Diószegi István könyve a kettős monarchia külpolitikai törekvéseit ismerteti az 1860-as évektől 1918-ig, az összeomlásig. Képet ad a nagyhatalmak viszonyának alakulásáról, ezen belül a bécsi osztrák-magyar közös külügyminisztérium külpolitikáját formáló nemzetközi és belpolitikai tényezőkről, a ma már történelemmé vált események okairól, a diplomácia kulisszatitkokról.
-
A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón 1888-1914
0Az előszót Schultheisz Emil írta.
„A szerző a gyógyszerészet magyarországi történetének rendkívül fontos korszakát vizsgálja könyvében. Azt a szakaszát, amikor önálló szakággá vált és egyben nagy jelentőségű belső átalakulásokon ment keresztül e régi tisztes szakma. Ez az az időszak, amikor a hagyományos, ha úgy tetszik klasszikus gyógyszerészetet felváltja a modern gyógyszerészet a századforduló Magyarországán.” -
A Szent Hegytől keletre
0William Dalrymple skót történész és újságíró, aki számos díjat nyert indiai témájú könyveiért, különös vállalkozásba kezdett. Jóannész Moszkhosz 6. századi bizánci szerzetes nyomába eredt, és végigjárta az egykori Levantét, a mai Közel-Keletet, hogy felkeresse az ortodox kereszténységnek azokat a monostorait, amelyekről a szerzetes megemlékezik az iszlám megjelenése előtti egyik utolsó útleírásban.
-
A szigetek gyöngye
0A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára elnevezésű könyvsorozat 1902 és 1943 között jelent meg Budapesten. Kezdetben a Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése nevű kiadóvállalat, majd a Franklin-Társulat adta ki. Több mint 60 kötete főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmazott. A sorozat külföldön is jegyzett könyvészeti érdekesség, egyes darabjai igazi ritkaságnak számítanak.
-
Aki látta Jézust
01994 karácsonya ugyanúgy eljött és elmúlt volna, mint bármelyik másik, ha a londoni The Times nem címlapon hozza le Matthew d’Ancona megdöbbentő cikkét három parányi papirusztöredékről, melyek legalább olyan nagy jelentőségűek, mint a Holt-tengeri tekercsek. A tudós, dr. Carsten Peter Thiede kutatási eredményei nemzetközi viták középpontjába emelték a Magdalen-papiruszt, és a mai kor embere számára új megvilágításba helyezték a Bibliát. A történet 1901-ben kezdődött, amikor Charles B. Huleatt tiszteletes az egyiptomi Luxorban hozzájutott három töredékhez. A papirusztöredékeket alma materének, az oxfordi Magdalen College-nak ajándékozta, ahol egy tárlóban állították ki Oscar Wilde gyűrűjével. A látogatók egy évszázadon át nem is sejtették, hogy Máté evangéliumának legkorábbi töredékeit nézik, ám miután dr. Thiede i. sz. 60-ra tette keletkezésüket, özönleni kezdtek a könyvtárba, hogy láthassák az evangélium I. századi példányát. De mitől ilyen fontos három ókori papirusztöredék? Hogyan jutott el Thiede a radikálisan korai kormeghatározáshoz? És mit jelent mindez a keresztények számára? Most válaszokat kaphatunk ezekre a kulcskérdésekre. A Magdalen-papirusz alátámasztja, hogy Máté maga írta evangéliumát, a Jézus halálát követő egy nemzedéknyi időn belül, s hogy a Jézusról szóló evangéliumi történetek igazak. Egyesek hevesen tagadni fogják Thiede állításait, mások örömmel üdvözlik majd, de az Aki látta Jézust senkit sem fog hidegen hagyni.
-
Az ister-gami oroszlánok titka
0Kérem a kedves olvasót, aki hozzáfog az elkövetkezendő írásom tanulmányozásához, hogy először elmélkedjen egy kérdésem felett. Ugyanis arra kérek feleletet, „hol észlelheti az ember a teremtő Isten Hatalmasságának teljes és tökéletes megnyilvánulását?” Azt hiszem, a helyes felelet erre a kérdésre így hangzik: „a Természetben”. Korunk sokat tudó embere ezt így folytatja: „A Természet a makro- és a mikrokozmoszból áll.” Igen, de ez mindig attól a mérettől függ, amit egymással szembeállítunk. A világmindenség, mint makrokozmosz, mindig csak ugyanaz marad a kifürkészhetetlen titkaival és vele szemben Földünk, vagy talán saját magunk személye lehet a mikrokozmosz. Akárhogyan is magyarázzuk ezt az összefüggést, végeredményben annak a feltétlen elismerése marad eredményként, hogy: az ember a világmindenség – a Természet – szerves tagja, alkotó eleme. Ebből a sarkigazságból pedig az a logikus következtetés származik, hogy Isten, a maga valóságában, megmérhetetlenségében és hatalmasságában csak a Természetben lelhető meg, vagyis a „kozmosz világában” keresendő. Ezt a „keresést” nevezi a szakirodalom „kozmikus világszemléletnek.” Mint majd olvassuk – a „kozmikus világszemlélettel látók” önmagukat Isten gyermekeinek vallják, és ez az Atya-Gyermeki szoros kapcsolat nem igényel semmiféle „közvetítőt”. A nem kozmikus világszemléletűek, hanem azok, akik másokon uralkodni akarnak, kitalálták az „egyházi világszemléletet”, vagyis azt az Isten-látást, amikor a hívő – aki nem a „kozmosz szerves tagjának”, hanem egyháza tagjának vallja magát – úgy hiszi és látja az Istent, amint neki azt az egyháza tanítja. Ilyen szemléletű az összes judai-keresztény egyház, a zsidóság és az iszlám is. Ezek a vallások mind közvetítők. Az Isten-Gyermek és az Isten-Atya között állnak. A „gyermek” tehát csak azt Tudja az Istenről, amit neki a „közvetítő” mond.
-
Chappy – Dzsessz-dobbal a világ körül
0Nem életrajz, nem napló, nem útleírás, nem képzeletszülte regény és nem élmények és tapasztalatok rapszódikus riport-gyűjteménye ez a könyv, hanem mindezeknek mesteri kézzel és ízléssel kevert egyéni ízű coctail-je csillogó kristálypohárban, a háttérben a villanyfényes éjszakai élet a magas sajátos, önfeledt gondtalanságával, szerpentines pillanatnyi farsangjával, illúzióival és egyéni kis és nagy tragédiáival.
Európa metropolisának, mulatóinak, a Riviera luxus-szállóinak, a felső tízezrek nyári és téli üdülőhelyeinek ragyogó élete, a közel és távol Kelet, a Csendes óceán pazar trópusi szigetvilága éjszakai dancingjainak, klubjainak és cercle-jeinek pezsgős és viszkis világa, flörtjeivel, romantikus és sokszor tragikus liezónjaival elevenednek meg ebben a könyvben, ám mind e mögött egy jószemű, világjáró jazz-muzsikus szívdobbanásai remegnek, egy muzsikusé, aki szerelmese művészetének. -
-
-
Hangászati mulatságok
0Az ÉLET-KÉPEK sorozat kötetei a hazai kulturális élet különböző területeit, hangulatát kívánják egybefogni, és közelebb hozni az olvasóhoz egy-egy korszak vagy alkotói életpálya bemutatásával, gazdag képanyaggal. Pándi Marianne könyve zenei életünk „hőskorába”, a 19. századba vezeti be az olvasót. A zeneszerzőket, előadókat, előadásokat a korabeli zenekritikák tükrében mutatja be, a század magyar kulturális életének fejlődésébe ágyazva. A könyv szöveg- és képanyagából egyaránt kitetszik, hogy a 19. századi magyar zenei élet szorosan összeforrott a kor irodalmával, a színházi és operaélettel, a magyar sajtó éledésével és virágzásával, amelyben a kritikák, zenekritikák jelentős helyet foglaltak el. Az idézett részletek híven tükrözik azt a törekvést, amely mind a magyar irodalmi nyelv, mind a sajátosan magyar-magyaros-zene megteremtésére irányult.
-
-
Istenek csatatere
0A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára elnevezésű könyvsorozat 1902 és 1943 között jelent meg Budapesten. Kezdetben a Lampel Róbert (Wodianer Fülöp és Fiai) Császári és Királyi Könyvkereskedése nevű kiadóvállalat, majd a Franklin-Társulat adta ki. Több mint 60 kötete főleg tudományos igényű útleírásokat tartalmazott. A sorozat külföldön is jegyzett könyvészeti érdekesség, egyes darabjai igazi ritkaságnak számítanak.
-
-
-
Kulturális hadviselés
0Minden a kultúrában veszi kezdetét, rajta keresztül történik és oda is tér vissza. Aki a kultúra hegemóniáját felismeri és benne ki tudja alakítani a maga hegemóniáját, az végül mindent megnyer. A kulturális többség megszerzése előbb-utóbb ugyanis politikai többség kialakulásához vezet. Ez a könyv útmutató ahhoz, hogy miért, mivel és hogyan lehet a politika hátterében ható kulturális szférát meghódítani. Vagyis a kulturális hatalomért folytatott küzdelem elméletéről és gyakorlatáról szól, arról, hogy miként hozzunk létre kulturális hegemóniát.
-
-
-
Tizenkét nap szabadság 1956
0Salamon Konrád albuma izgalmas áttekintésben tárja elénk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét a forradalom kibontakozásától egészen a megtorlásig. A történeti eseményeket közérthetően átfogó kötetet mintegy 200 kép illusztrálja, köztük számos nyomtatásban korábban nem megjelent ’56-os vonatkozású fotóval, így a könyv egyszerre tud kézikönyve és képes albuma lenni 1956 történetének.
-
Vakmerő diplomácia
0Nincs olyan fantáziadús regényíró, aki kalandosabb történetet tudna kitalálni, mint maga a história. Ki gondolta volna, hogy az 1848/49-es szabadságharc számtalan emigránsa közül épp egy magyar honvédszázados miatt kerül egymással szembe az osztrák Hussar és az amerikai St. Louis hadihajó? Pedig megtörtént: 1853. június-július fordulóján a törökországi Szmirna kikötőjében. Az osztrák konzul ügynökei elrabolták Koszta Mártont, aki már az Egyesült Államokból érkezett vissza, s előzőleg szándéknyilatkozatban rögzítette, hogy amerikai állampolgár kíván lenni. Ezért az amerikaiak védelmére keltek. De hogyan? Miként és miért sikerült a kiszabadítása? Mit akarhattak az osztrákok? Miért vált ez az esemény a nemzetközi jogban precedensértékűvé? Milyen diplomáciai csatározás indult meg a kulisszák mögött Koszta Márton ügyében, illetve ürügyén?
A nemrég Washingtonban elhunyt Sziklay Andor – A. C. Klay (1912-1996) amerikai magyar kutatásai és izgalmas könyve révén megismerhetjük e kalandos történet részleteit és összefüggéseit. A szerző neves diplomata volt, számos szépirodalmi és diplomáciatörténeti könyv szerzője. Ő az Egyesült Államokban már emléket állított Koszta Mártonnak, ideje, hogy Magyarországon is tudomást szerezzünk a maga korában nagy figyelmet keltett eseménysorozatról. -
Vlaszov tábornok
0A német-szovjet háború kirobbanása után (1941) két éven belül mintegy egymillió egykori sztálini alattvaló, hajdani vöröskatona szolgált a német véderőben. Egy részük segédcsapatokban, fegyver nélkül, de a németek teljes bizalmát élvezve. Másik részük fegyverrel a kézben, a németekkel vállvetve harcolt a frontokon, különböző nemzetiségek tagjaiból alakult „légiókban”, „dandárokban” vagy a Wehrmacht, illetve a Waffen-SS kötelékeiben.