„UtazunkBerlin. Potsdamer Bahnhof. A gyorsvonat indul, a kocsik lassan kigördülnek a pályaudvar csarnoka alól az éjszakába. Egy gyors pillantás még az órára : 21.47. A széles ablakba könyöklünk, egymás hegyenhátán, egyszerű munkás a munkavezető mellett…. Gondolta volna valaki, hogy egyszerre ennyien elférünk egyetlen ablakban ? Odakint ott áll az öreg csoportvezető, búcsúzik az embereitől, karját üdvözlésre emeli. Egyik kocsi a másik után gördül el előtte, egymásután viharzik feléje a búcsúzkodás. Köszönet van lelkesedésünkben, megköszönjük, hogy az elmúlt hetekben olyan bajtársiasan vezette munkánkat.”