• Emil vagy a nevelésről

    0
    Jean-Jacques Rousseau

    Rousseau fogalmazza meg a XVIII. században a legnagyobb nyíltsággal és részletességgel azt az évszázadok óta üldözött gondolatot, mely szerint a természet s így az ember is, aki egy darabja a természetnek, születésétől fogva jó, s csak a társadalom rontja meg. Ez a gondolat szöges ellentéte a feudális világnézetnek, mely az emberi természetet eredendően gonosznak tekintette. A kereszténység e lényeges világnézeti tételéből következett, hogy a gyermeket állandóan dorgálták, elméjét korlátok közé szorították. Rousseau gyökeresen szakít e nézettel. Nála a hibás ismeretanyag és a hamis előítéletek távoltartása áll a gyermek Emil neveltetésének elő-terében. A nevelő feladata szerinte elsősorban nem ismeretközlő, hanem ismeretelhárító tevékenység. Csak a feltételeket szabad megteremtenie, az ismeretszerzést s az erkölcsi érzék kialakítását a növendék saját aktív kíváncsisága végzi. Az életre nevelés igénye; a dolgok és nem a szavak, az élet és nem a könyvek tanulása; a testi nevelés fontossága olyan elvek, amelyeket külön-külön több író már régebben is hirdetett, de Rousseau volt az, aki ezeket az elveket az európai gondolat történetében addig még soha nem tapasztalt szuggesztivitással, következetességgel és sodró érzelmi hévvel egységes nevelési rendszerben fejtette ki.

    2 000 Ft
    Tovább olvasom

  • Kultúra és varázslat

    0
    Raoul Allier

    Az egész XVIII. század folyamán, sőt a legújabb időkig, egy bölcs mondás járta a pszichológusok körében. Eszerint az emberi természet mindenütt és mindig ugyanaz, következésképpen a nem civilizált ember és miközöttünk csupán műveltségi és fejlődésbeli különbség van. A filozófia hosszú időn keresztül ismételgette ezt az alaptételt, amelyet senki sem vont kétségbe, most azonban kételyeket táplál vele szemben s már nem tartja oly vitathatatlannak, mint amilyennek azelőtt hitték. Tantételek terjednek el s erőteljesen szembeszállnak vele. Valóban, a hagyományos elmélet mintha helyt adna egy tételnek, amely csaknem gyökeresen ellentmond neki. Úgy látszik, itt az ideje, hogy pontosan vessünk föl egy problémát, amely nemcsak elméleti jellegű, hanem súlyos gyakorlati kérdésekhez vezet. Az előszeretettel idézett és sajátosan filozófiai tétel horderejét nem kell túlbecsülnünk. Akik hirdették, nem vizsgálták meg közelről és tudományosan azt, amit «vadember»-nek neveztek. Tételük bizonyos mértékben szükségszerű következménye a fél-cartesianus racionalizmusnak, amely több mint egy évszázadon keresztül számtalan formában telepedett rá a magát szabaddá tenni kívánó gondolkodásra. Ekkor még nem is sejtették a probléma nehézségeit. Még ha homályosan láttak is valamit, egy csapásra megoldották, egyszerű módon. A civilizálatlan emberre vonatkozó megjegyzések egyébként közvetettek csaknem valamennyi könyvben, amelyekre célzunk. Olyan vizsgálódásokkal kapcsolatban bukkannak fel csupán, amelyek nem annyira a civilizálatlan emberre vonatkoznak mint inkább az európai társadalmakra.

    1 000 Ft
    Tovább olvasom