Zululand északi részeiben elszaporodtak az oroszlánok. A terület lakosságán rémület vett erőt; minden bokor mögött rémeket láttak, senki nem mert egyedül utnak indulni. Olyan vidéken is, ahol oroszlánnak nyoma sem volt, szüntelen rettegésben éltek az emberek. Mi volt az oka ennek az általános rémületnek? Az esős évszak, amely ezen a területen mindig igen rövid, ezuttal teljességgel jelentéktelen volt s nyomában nagy szárazság s irtózatos forróság lepte el az országot. Lent a lapályon dögvész pusztitotta a vadakat, százával ölve meg a gyönyörü, nyugodt állatokat. Az élvemaradtak elhagyták az országot. Zebrák, antilópok, a legkülönbözőbb fajta gazellák, orixok, elandok és gnuk, ezrével vándoroltak el megszokott legelőikről, dél felé tartva, ahol bujábban terem a fü s ahol az életmentő viz várt rájuk. A kopár hegyek ormáról napokon át meg lehetett figyelni a végeláthatatlan sorokban vonuló állatokat, amint vastag porfelhőkbe burkolódzva átszáguldtak a sikságon. A hegyi zuluk, Közép Afrika legszebb s megmerészebb törzse, gondterhelt tekintettel követték a látványt.