A klasszikus latin próza legnagyobb mesterét, mint irodalmi és – ha nem is életútját tekintve – erkölcsi példaképet szellemi életünk hajnalától kezdve a közelmúltig, a XI. századtól Bornemisszán, Rákóczin át Kazinczyig és Kölcseyig eltéphetetlen szálak fűzik a magyar művelődéshez. Kötetünk a sokarcú Cicero bemutatására vállalkozik, a senatusi szószékről mennydörgő szónok, az ármányos politikus, a pallérozott tollú bölcselő, az „írástudók felelősségét” kényesen számon tartó esztéta és a könnyeden-szellemesen csevegő levélíró műveiből ad gazdag ízelítőt.