Eraszt ​Fandorin – miután korábban leleplezett már egy nemzetközi összeesküvést, egy török kémet és egy kalandornőt, aki „az évszázad bűncselekményét” követte el Párizsban – 1882-ben Moszkvába érkezik. Azóta, hogy nem találkoztunk vele, Japánban szolgált követként (ahol, mint a történet során megtudjuk, sok mindent megtanult a keleti harcművészetekből), s most vele van hűséges japán szolgája, Masza.
A város kormányzója mellé helyezik különösen titkos ügyek nyomozójának – de különösen titkos ügy egyelőre ne ígérkezik.
Fandorinnak azonban nem kell sokáig várnia. Moszkvában ugyanabban a szállodában száll meg, mint régi ismerőse a háborúból, Mihail Szoboljev tábornok, más néven „az orosz Akhilleusz”, a hős, a nemzet kedvence; s Szoboljevet reggel holtan találják: éjszaka váratlanul szívrohamot kapott. Semmi sem utal a gyilkosságra, és a rendőrség el sem kezdené a nyomozást, ha Fandorin nem figyelne fel azonnal néhány gyanús apróságra.
Az, hogy bűncselekmény történt, hamarosan a napnál is világosabb számára, de sokáig minden rejtélyesnek, kibogozhatatlannak látszik.
Egyáltalán: hogyan követték el a gyilkosságot, hiszen a boncolás során nem találtak mérget a holttestben?
És kik tehették el láb alól Szoboljevet? A németek, hogy meggyengítsék az orosz hadsereget? A moszkvai alvilág egyik feje, hogy megkaparintsa a pénzét? Vagy netán a legmagasabb állami körök állnak a gyilkosság mögött?
Egyre messzebbre vezetnek a szálak, de végül Fandorin ezúttal is mindent kiderít, s ezúttal is varázsos szépségű nők segítik – vagy épp hátráltatják – a nyomozását.