A görög vígjáték, valamint a szomorújáték is, a Bacchus-tiszteletben gyökeredzik. Neve xcoptonía xcúpos-ból és áoiv-ből vált. Amaz vidám ünnepi menetet jelent, ez meg annyi, mint énekelni. Mások szerint xcúpta falu szóról van elnevezve, mert a vígjáték eredetileg falusi mulatság volt. Nem az attikaiak, hanem a dórok voltak e költői faj föltalálói. Az ő vidékeiken termettek legelőször különféle nevű s különböző fajta bohózatok, melyek többnyire helyi, de itt-ott általánosabb irodalmi érdekűek is voltak. Az attikai vígjátékot megelőző komikus költészet főképviselőjének Epidarmost tekinthetjük, ki főleg Megarában s később Syrakusában élt, s kinek vígjátékai a görögöknél s rómaiaknál állandó becsülésben részesültek. De valamint a tudomány és művészet egyéb ágai, úgy ez is csak Athén földjén indult virágzásnak. Az attikai vígjáték történetében három korszakot szokás megkülönböztetni: az ó, a közép és az új vígjáték korszakát; de elégséges és történelmileg teljesen igazolt, ha a közép és új kort egynek veszszük, s egyszerűen régi s új vígjátékról szólunk.