A híres és népszerű regény kilencedik kiadását tartja kezében az olvasó. Sikerére mi sem jellemzőbb annál, hogy az idők folyamán Tersánszky J. Jenő Kakuk Marcija jelképes alakká növekedett, és sajátos egyedülállóságában a magyar irodalom kimagasló személyisége lett, rangos ember a regényhősök sorában, jóllehet csak egyszerű piaci polgár volt – azaz csavargó. Nem voltak nagy tettei, jelleme sem éppen makulátlan, mégis meghódítja az olvasó szívét, mert az őt körülvevő szennyes világban Kakuk Marci a maga módján megállta a helyét, még ha a törvényes erkölcsök erkölcstelen képviselői szemében csak afféle „törvényen kívüli” gyanús elem volt is.

A novellák szerzői: Thury Zoltán, Ifj. Móricz Pál, Cholnoky Viktor, Gárdonyi Géza, Szőllősi Zsigmond, Barta Lajos, Bartha Miklós, Szép Ernő, Lovik Károly, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Szomaházy István, Szécsi Ferenc, Molnár Ferenc, Csáth Géza, Tömörkény István, Zöldi Márton, Nagy Endre, Berkes Imre, Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Balázs Béla, Kovács Jenő, Szabóné Nogáll Janka, Móricz Zsigmond, Malonyay Dezső, Békefi Antal, Babits Mihály, Francsák Gábor, Sebők Zsigmond, Rákosi Viktor, Somlyó Zoltán, Kaffka Margit, Mira asszony, Siklósy József, Pálos Béla, Kanizsai Ferenc, Kazár Emil, Ifj. Görgey László, Boross Vilmos, Szabadi Sándor, Ifj. Hegedüs Sándor, Jákó János, Miklós Jenő, Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc.

A ​századfordulót és főleg Trianont követően a magyar epikának az a vonulata, amely számot vetett a magyar sorskérdésekkel, illetve vállalkozott a „hol tévesztettünk utat?” lelkiismeret-vizsgálatára, vissza-visszatért Erdély etnikai arculata megváltozásának problémájához. Ez a látszatra demográfiai-nemzetiségi kérdéskör etikai problémává sűrűsödött az írók tollán, hiszen rendre fölvetődött az erdélyi birtokos osztály felelőssége: miért tűrte, sőt mi okból segítette, hogy a jóval olcsóbb munkaerőt képező román parasztság foglalja el a magyar földművesek helyét, melynek következtében néhány évszázad alatt a bevándorolt román ajkú népesség Erdély nagy területein többségbe került.
A magyar lakosság szórványosodása a legdrámaibb módon a Mezőségben ment végbe – ennek a problémakomplexumnak és tájnak a történelmi tablóját, hatalmas etikai-emberi freskóját alkotta meg Wass Albert. A kétkötetes regény két mezőségi falu: Bölényes és Miklósdomb (azaz Vasasszentgothárd és Cege) kora középkortól az 1950-es évek második feléig terjedő krónikája.