Joel Raento finn drámaíró és ismert előadó sok pénzt keres az elit froclizásával, s ha csak teheti, tengelyt is akaszt velük. Ám meglepi az identitáskrízis, s úgy érzi, profi humanista pályája véget ért, nem lesznek kész gondolatok, nem vállal többé nyilvános szerepléseket, és befejezi a burzsujok szidását, mert elege van az emberek ostobaságából. Elvonul egy francia kisvárosba, Aronville-be, hogy a platánfák árnyékában ánizspálinkát kortyolgatva kedvenc francia írója, Gustave Flaubert regényeibe mélyedhessen. Itt ismerkedik meg Marcel Daigneault-val, egy volt tanárral, aki szállítási vállalkozóként keresi kenyerét, s arra kényszerül, hogy egy bűnbanda megrendelésére Kelet-Európából és Nyugat-Afrikából származó, eddig feketén dolgozó, de jó életről, apró dolgokból meríthető boldogságról s a lehetőségek honáról, Amerikáról álmodozó, fiatal nőket szállítson jó áruként, értékes rakományként a Le Havre-i kikötőbe. A két férfit a stílus, a méltóság utáni nosztalgia és a múlt idők klasszikusai iránti hódolat fűzi össze, miközben a háttérben a CNN ontja a híreit a kultúrák összecsapásáról, a terrorizmusról, a gazdasági válságról, az emberkereskedelemről. A kivédhetetlen bonyodalmak közepette azonban Joel és Marcel tanulnak valami nagyon fontosat saját magukról, „a gyűlölet nehézségeiről” és a barátságról, s legfőképp az emberek azon képességéről, hogy a legkegyetlenebb körülmények között is képesek arra, hogy jót cselekedjenek.

Nemes Sáros vármegyében ismerős vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, barátaim is, kis urak, nagy urak, össze-vissza, ami egyébiránt nem jelent különbséget, mert Sárosban a kis urak is nagy urak, és megforditva: a nagy urak is kis urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon vagy banketten és mindig azt kellett hinnem, hogy száz Eszterházy közt ülök, pedig voltaképen tudtam, hogy ezek megyei Írnokok és apró tisztviselők, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha idegen szem függ rajtuk, hercegi grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól. Épen megforditva van ez az alföldön, hol egy csomó rüpőkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért hajbakapnak és csak másnap hallja az ember felölük, hogy a legszegényebbnek is ezer lánc földje van. Hiszen talán hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi,; de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó urak között, kik előkelően mozognak és beszélnek! A „flanc” második természetükké vált, attól nem tágitanak rogyásig, a csillogás, pompaszeretet életszükségük, mely lelkeiket betölti és szellemüket frissen tartja…

A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…