Augusztusban, katonavonaton
A katonavonaton, amely ismeretlen hadiszállásomra visz, elég időm van elgondolkozni, milyen sulyos felelősség zsákját hordom a vállamon. Minden eszköz, fogás, a jelzők, a szinek, a szavak ritmusa, az élet keserü tanulságai, polgári gondok, örömök és igazságok értéktelen lim-lommá váltak e pillanatokban, ami mögöttem van, annyit ér, mint az üres konzervdobozok, ki velük hát a robogó kupé ablakán.