Kőrösi Csoma Sándor indulása és a jelen munka több okból különbözik egymástól. Az 1979-ben meg-jelent kötet sokban bolygatatlan területet érintett, széles körű levéltári és kézirattári kutatást igényelt, és egész sor újkérdés és helyesbítés bekapcsolását jelentette a tudomány vérkeringésébe; ugyanakkor sok helyütt eluralkodott rajta a tényanyag, jellegénél fogva pedig elsősorban a szakembereknek szólott.
Kőrösi életének igazi alkotó szakasza, a jelen munka tárgya a tudomány két sajátos szakterülete: a Kelet-kutatás és a keleti filológia körébe tartozik. A szerzőnek az adott helyzetben feladata csak az lehetett, hogy a szaktudományok eredményeit és ítéletét közvetítse és összefoglalja. Másrészt – noha tudományos alapra építi munkáját a szerző ezúttal főleg a szélesebb olvasóközönséghez kíván szólaní. Ezt a célt követi a munka egész jellege és felépítése: Kőrösi sommás életrajzát nyújtja és munkásságának rövid értékelését. Csoma emlékezetének felidézése aztán ismét alkalmat ad, hogy új kutatási eredményeket értékesítsen.
Az előttünk fekvő könyv a tudomány és tudomány-népszerűsítés kettős célkitűzését követi. Sokszor tömörít, máshol oldottabban beszél az olvasóhoz. De mindig közérthetőségre törekszik. Írója romániai magyar nemzetiségű historikusként szól a múltról, de mindig a jövő alakításának vágyával és tudatával, céljával és akarásával, önismeretünk elmélyítésének szándékával ír hőséről. Erőt adó hagyományt akar ápolni.
Így szolgálja legjobban Kőrösi Csoma Sándor példáját és emlékét.