Könyvünket ​azoknak ajánlom, akik szeretnének megismerni, bejárni egy ismeretlen hegységet és tájat, találkozni történelmi korok ősi végvárainak porladozó romjaival, de lámpást gyújtva, a magyar föld mélyének ezertitkú alvilágába sem félnek behatolni. Azoknak, akik szeretnének látni sötét sziklaboltozatok rengetege alatt tovazúgó föld alatti folyót, kik bolyongani vágynak évek milliói kőcsoda alkotásainak, a cseppkövek fantomjainak döbbent némaságában. Kik szeretik a lombos erdők koszorúzta hegyek hűs tövében futó pisztrángos kristálypatakot, akik még nem tudják, hogy ezerarcú Aggtelekünk vidéke: hazánk egyik legvadabb, legregényesebb és legismeretlenebb része. Legyen e könyv segítségül abban, hogy a természetnek azt a számtalan csodáját, melyet egy évtized munkássága számomra e táj felszínéből és alvilágából megismerni engedett, felfedezhessék mások is – sokan, többen, mindenki. S legyen segítségül abban, hogy egy ország népe ezen keresztül is még öntudatosabban ismerje és szeresse meg gyönyörű hazáját.
Jósvafőn, 1957. augusztusában Jakucs László

Az új, az ismeretlen felfedezésének vágya hatalmas hajtóerő, amely az emberiség haladását, a tudomány fejlődését elősegíti. De vajon csak a tudomány fejlesztésének vágya hajtja-e a felfedezőket? Ha erre őszintén akarunk felelni – akkor nem tagadhatjuk le -, több-kevesebb kalandvágy is párosul a nyíltan bevallott celok mellé.
A szerző – mint a mű előszavá ban is írja – már ifjúkorában olthatatlan vágyat érzett, hogy a természet e nehezen nyitható könyvében lapozgasson és sokszor elmosódott szövegét megfejtse. „Hosszú, nehéz utar kellett megtennem, amíg első kezdetleges ruhaszárító kötélből és seprűnyélből összetákolt kötélhágcsóval végzett kutatásomtól eljutottam odáig, hogy oxigénes légzőkészülékkel lemerülhettem a legújabban felfedezett barlang szifonjába.”

A könyv a földfelszín alatti világ iránt érdeklödök számára igazi érdekesség, mert elvezeti az olvasót a barlangok száraz és víz alatti részeibe. A könyv a korszak barlangi búvár eredményeit, a Molnár János-barlang, Tapolcai Tavas-barlang, Kossuth-barlang, Alsó-Baradla, Milada-barlang, Csarnóházai-barlang stb. helyszíneken végrehajtott merülések, kutatások eredményeit összegezi.

A könyv a barlangok keletkezéséről és feltárásáról szóló általános bevezető után a hazánkban 2003 óta felfedezett barlangokat (vagy barlangszakaszokat) mutatja be, kitérve a feltárások történetére és jelentősebb eseményeire is, tehát az ismeretterjesztés mellett élvezhető olvasmány is egyben. Mivel a szerzők barlangokat feltáró kutatók, több, a médiában már hírré vált barlangfelfedezés esetében is eddig ismeretlen szemszögből olvashatjuk az eseményeket. Összesen 28 barlangról szól (köztük a Kessler Hubert-, a Berger Károly-, a Molnár János-, a Vacska-, a Szent Özséb-, és a Bányász-barlangról, amely utóbbi már hazánk legmélyebb barlangja lett). Társszerzők: Adamkó Péter, Gyurka Zsolt, Kiss János, Kocsis András, Nagy Gergely Domonkos, Piri Attila, Rántó András, Sűrű Péter, Szilaj Rezső. Szaklektor: Sásdi László. A könyvet illusztráló nagyságrendileg 200 fotó zömét Slíz György, a tapolcai képek jelentős részét Kocsis Ákos, a víz alatti fotókat Gyurka Zsolt és Ignáczy Zoltán, a maradékot pedig további 14 fotós készítette. Emellett az ismeretterjesztő részt Szilágyi Péter ábrái, a történeteket pedig Darics Dóra rajzai illusztrálják. A képaláírások és rövid összefoglalók angol nyelven is fel vannak tüntetve.(Fordította Lénárt Emese és Darics Dóra) A könyv kiadását az NKA 1 000 000 Ft-tal támogatta. A kiadást a Magyar Pálos Rend is támogatta.

Az elmúlt év nyarán Bariban, a barlangkutatók kongresszusán a világ minden tájáról összesereglett küldöttek között nagy feltűnést keltett és jelentős sikert aratott Jakucs Lászlónak a magyar kutatási eredményekről tartott beszámolója. A kiváló barlangkutató új könyvében most a magyar olvasóközönséget kívánja megismertetni e különleges munka szorgos, kemény hétköznapjaival és eredményeivel. A könyv lapozgatása közben megelevenedik előttünk a felszabadulás utáni barlangkutatás első hősi korszaka. Küzdelmek, melyek sokszor egyéni tragédiákkal járnak, szívós célratörés, eleven hivatástudat és az ebből fakadó kutatási láz, az ismeretlen mélységek szerelmeseinek még a vakmerőségen is túlmenő tettei – ezek a mérföldkövei annak az útnak, amelynek végén megtermett a diadal: az új kutatási módszer gyakorlati igazolása. A szerző, aki ennek az útkereső, eredményekben gazdag korszaknak cselekvő részese volt, avatott tollal tolmácsolja a munka kiemelkedő mozzanatait. Valósággal kézenfogva vezet bennünket a föld alatti csodás tündérpalotákba, ahová olykor először lép a kutató ember. Az olvasó együtt izgul a szereplőkkel: sikerül-e vajon céljukat elérniük, vagy újabb csalódás lesz osztályrészük; együtt örül velük az eredménynek. A kötetet számos rajz és fénykép – köztük több színes felvétel – illusztrálja.

A neves barlangkutató nagysikerű munkája 1914-ben jelent meg. Érdekes, mindvégig izgalmas fejezetekben mondja el a szerző sikeres barlangkutatásának történetét. Megtudjuk, hogyan szerette meg a barlangok világát, mi vonzotta a föld belsejének titokzatos természeti szépségeihez. Már kisgyermek korában el-elruccant a szülővárosa közelében levő barlangokhoz, ahova titokban ereszkedett le. A gyermekkori kíváncsi érdeklődés elmélyült, s a felnőtt Casteret, a kutató már feleségével és gyermekeivel járja a Pireneusok barlangjait. Szenvedélyes, kitartó munkája olyan eredményeket szült, melyek beírták nevét a tudomány történetébe. Nevéhez fűződik a Pierre Saint Martin csodálatos barlangóriásának feltárása, amely akkor a világ legmélyebb aknabarlangja volt 728 méter mélységével. A 20-as évek elején fedezte fel a dél-franciaországi Haute-Garonneban a Montespani-barlangot, az ősember jégkorszak óta megközelíthetetlen sziklaüregét. Dermesztő hidegben, víz alatt haladva, életveszélyes szifonokon át tette meg az utat az ösember „otthonához”, Több barlangban tanulmányozta a denevérek életét. A denevérek vándorlásának megfigyelésére ma már világszerte alkalmazott gyűrűzéssel nála találkozunk először.
A könyv olvasásakor egy bátor természetbarát hősies élményeit élhetjük át.

A Baradla-barlang hazánk egyik legértékesebb természeti kincse. Története, az emberrel való kapcsolata az ősidők homályába nyúlik vissza. Idegenforgalma a 18. század végétől fokozatosan fejlődött napjainkig, amikor is a magyar-szlovák határ mindkét oldalán található más barlangokkal együtt felkerült az UNESCO Világörökség-listájára. A Baradla azonban több, mint turisztikai látványosság: jelentős szerepet játszott nemzeti kultúránkban is. Legalább kétszáz éve annak, hogy számos tudományág (például geológia, paleontológia, biológia, régészet, történelem, néprajz, irodalomtörténet stb.) képviseletében kutatók nemzedékei tanulmányozzák. Munkájuk páratlanul gazdag ismeretanyaggal bővíti tudásunkat az elbűvölő föld alatti világról. Könyvünk, mely az új vörös-tói látogatóközpont avatása és a jósvafői barlangszakasz rekonstrukciójának befejezése alkalmából lát napvilágot, a Baradlával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglalja össze avatott szakember tollából, gazdag képanyag kíséretében.