Orbán István munkásságában három jól elkülöníthető, de egymással azért szoros összefüggésben levő, egymást támogató vonal rajzolódik ki: a művészi, a pedagógiai és a művészetszervezői. Nem volt könnyű mindháromban helytállni, minőségit alkotni. Grafikusként a kompakt kompozíciók világában alkotott egyedit, rajzait nézegetve szövetszerű képi világ bontakozik ki előttünk. A munkák másik jellemzője a hangsúlyos fényárnyék játék. Ám ez is sajátos módon valósul meg: a fény sosem közvetlen formájában jelenik meg, hanem mindig visszaverten, egy tárgy, egy sejtelmes alak hajlatát emeli ki, villantja elénk mindig erős árnykeretbe foglalva. Egyedi Orbán István-i vonás, ahogyan az írást szerkesztette képpé, nevek, szavak, mondatok, versek bukkannak fel és vesznek szem elől rajzaiban. Újabb egybeformáló, szintetizáló példával állunk szemben akkor, amikor a plasztikai és a logikai világ egymásba játszatását csodálhatjuk. A képiség és a szövegszerűség egyszerre fejti ki hatását, kiegészítve egymást, a kényes alá-fölérendeltségi viszonyt mellőzve. Tanárként Orbán István azt vallotta, hogy a mai művészet – és ezen belül a képzőművészet – befogadásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a vizuális jelek kommunikációs struktúrákba való rendeződésének mikéntjét, a képzőművészet ábécéjét már kicsi korban elsajátítsák a gyerekek, másképp művészeti analfabéták maradnak. A kolozsvári Báthory Gimnáziumban éveken át fél ezernyi diákot nevelt a szépművészetek megértésére, megszeretésére. Művészetszervezőként legfőképp Balaskó Nándor és felesége, Osváth Zsuzsa művészi hagyatékának ápolása és népszerűsítése volt a célja Orbán Istvánnak, de rendezett kiállítást és tanulmányt szentelt Kádár Tibornak, a kolozsvári főiskola „rebellis üstökösének” is. Sütő Ferenc

Kósa Bálint fametszetei szeretett szülőföldjének, a Székelyföldnek igéző tájait, falvait és népét, valamint Wass Albert Funtinelli boszorkány című regényének helyszíneit és annak eseményeit mutatják be. A tehetséges művész nemcsak Erdélyben, hanem a világ távoli részein is részt vett kiállításokon és díjakat is nyert. A gazdag életműből ebben a mappában 50 db, nagyrészt az eredetivel azonos méretű képet találunk.A szép képeket a szerző életrajza és három tanulmány egészíti ki.

A lexikon a XX. Századi délvidéki magyar képzőművészetet összegzi. Délvidéki, azaz történelmi Magyarország első világháború után leválasztott déli részein, majd a volt Jugoszlávia, később Szerbia, főképp a Vajdaság, Horvátország és Szlovénia területén született, élt vagy ma is ott élő, illetve onnan származó és pályájukat külföldön folytató magyar képzőművészek (festőművészek, grafikusok, szobrászok, keramikusok, iparművészek, grafikai formatervezők, díszlet- és jelmeztervezők, divattervezők, fotográfusok, stb.) életét és pályáját, valamint a délvidéki magyar képzőművészettel foglalkozó művészettörténészeket, művészeti írókat, képzvőművészeti filmek rendezőit mutatja be, 402 részletes szócikkben. A kötetet Tolnai Ottó esszéje vezeti be

Mennyire irigyelhetjük azt, aki lelkendezve számol be egy kiállításról, fesztelenül cseveg egy képzőművészeti eseményről, a „menőnek” számító festőkről vagy szobrászokról! Pedig a mi szívünk is megdobbanhat egy műalkotás láttán. De elbátortalanít a sok név, cím, izmus? Semmi pánik! Ez a könyv majd segítségünkre lesz. Kézen fogva kalauzol végig a képzőművészet történetén a barlangfestészettől napjainkig. Bemutat szinte minden jelentős alkotót a régi mesterektől a kísérletező kortársakig – életútjukhoz és munkásságukhoz hozzátartoznak a sztorik, a legendák és a botrányok. Azért szól a Művészet mindenkinek, mert szórakoztatva vezet be a képzőművészet rejtelmeibe, megismertet a legfontosabb irányzatokkal és iskolákkal, bátorít jó vagy lesújtó véleményünk kimondására, számos remekmű reprodukcióját kínálja, segít abban, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is

Vár-játék. Budavár.

A képzőművészetben a realizmus kifejezés életszerű ábrázolásmódot jelöl. A realista művész bíráló szemmel közelít az objektív valósághoz, de az alkotás folyamatában általában ragaszkodik annak valamely fontosabb ismérvéhez: az eredeti arányokhoz, térbeliséghez, színhűséghez, fényviszonyokhoz vagy távolságokhoz. A valóságábrázolás eszerint az értelmezés függvénye. E könyv az elmúlt 150 év realista irányzataival – klasszikus realizmus, újtárgyilagosság, amerikai realizmus, újrealizmus, „szocreál” és fotórealizmus – ismerteti meg az olvasót.