Egy hűvös szeptemberi reggelen a szél belökte Miki szobájának ablakát, és valami beesett a szőnyegre. Egy apró, rózsaszín galacsin, ami hirtelen megmozdult, nyújtózott egyet, és megszólította Mikit. A nyolcéves, meglehetősen magányos kisfiú élete ettől a pillanattól gyökeresen megváltozik.

A boltok ajtaja fölött lógó cégérek élete néha mozgalmasabb, mint hinnénk. A tarka dolmányos, hiú fahuszár belepottyan egy tócsába, és leázik róla a festék. Ütött-kopottan már nem díszítheti a bolt ajtaját. Egy padlásra kerül, ahol a környék táncos tappancsú macskái folyton a bolondját járatják vele.

Több mint egy évtizede már, hogy Keszeli Ferenc, hajdan több tízezres példányszámban megjelent gyerekkönyvei” hozzáférhetetlenek.
Nagyjából mostanában émek szülővé azok az egykori gyerekek, akik szeretettel emlékeznek a csetlő-botló mezei nyúlról, Kajla Fülöpről és a társáról, Etüskéről, a sündisznóról szóló mesékre, azok az időközben felnőtt gyerekek, akik Keszeli Ferenc „falucsúfoló” verseiből tanulták meg anyanyelvükön a saját szülőföldjük, Csallóköz, Mátyusföld, Gömörország magyar helységneveit akkor, mikor ezeket a falvakat tilos volt magyarul szólítani.
Keszeli Ferenc meséi, gyerekeknek írott versei bízvást ma is sok tízezer szlovákiai magyar fiatal szülő és nagyszülő, sok magyar pedagógus és nevelő lelkében, emlékezetében élnek, de ha a szerző egykori könyveit keresik, bizony hiába keresik azokat, legfeljebb néhány féltve őrzött, megviselt példányra lelnek a könyvtárakban.
Keszeli Ferenc most a másfél évtizede megjelent könyveinek anyagát s újabb verseit adja közre a „Furafalvi kajlaságok” című gyűjteményben azzal a szándékkal, hogy az időközben világrajött magyar gyerekek is megízlelhessék a fordulatos, sok nyelvi derűvel fűszerezett meséket, az anyanyelvünk mérhetetlen gazdagságából vett szójátékokat, a magyar nyelv rejtelmeiből feltáruló szellemes nyelvi szerkezeteket, a bravúros rímeket, a gyermeklira egyedülálló leleményeit.