A ​matematika-professzorból fotográfussá és gyermekíróvá lett Lewis Carroll (1832-1898) jellegzetes, abszurd humorát és a nonszensz elemeivel áthatott munkásságát nem kell bemutatni a magyar olvasóknak, hiszen leghíresebb művei (az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban) 1980 óta kisebb-nagyobb időközönként megjelennek. E két művével, melyet több mint százhúsz nyelvre lefordítottak, Carroll megkerülhetetlen klasszikusává vált a világ, és ezen belül Magyarország gyermekirodalmának. A nagysikerű Sylvie és Bruno című könyvnek ez az első magyar fordítása s más nyelveken is csak a 70-es években kezdett megjelenni. Ennek az oka feltehetőleg a Carroll körül kirobbant botrányok sora, a per, amely egyaránt hozott és vitt el tőle híveket. Azt követően kezdték gyanúsan fogadni műveit is, miután gyermekekről készült fotói egy kiállításon megjelentek…
A Sylvie és Bruno cselekménye két világban zajlik, amely folyton összemosódik a mesélő történetében: e szerint az első színtér a való világ, a második pedig a fantázia tere, Tündérország. Amíg az elképzelt színtér tele van elképzelhetetlen, meghökkentő és varázslatos elemekkel, addig a reális tér a viktoriánus Angliában játszódik, társadalmi cselekményszövéssel, benne különböző nézetváltásokkal vallásról, szociológiáról, filozófiáról és erkölcsről.
Ebben a művében Carroll egész személyisége megtalálható: a gyermek, a felnőtt, a filozofikus, a szatirikus, a didaktikus, a romantikus és a humorista. Az Alice-könyvekhez hasonlóan ez a regény is szinte korhatár nélküli: a legkisebbek ugyanúgy örömüket lelhetik benne, mint az irodalmi csemegére vágyó, igényes felnőtt olvasók.