-
A tenger és a szél szüntelen
0Kodolányi Gyula Budapesten született, 1942-ben, s 1966-ban szerzett angol tanári diplomát az ELTE bölcsészkarán, amelynek angol tanszéke lett időközben a munkahelye is. Verseivel szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk hasábjain évek óta jelen van, de kötete az Alföldben, a Hídban, a Mozgó Világban, a Tiszatájban, az Új Írásban vagy a Szép versek antológiában megjelent versekhez képest – szigorú válogatás egy üdvös és elemző racionalizmussal fegyelmezett, de alapjában romantikus ihlet ösztönzéseinek engedelmeskedő modern költői magatartás kifejezése érdekében. Az esztétika egyik manapság divatos hasonlata értelmében a köznyelv „sima, fehér ablaküveg”, amely akadálytalan-könnyed rálátást enged a dolgok köznapi jelentésére, a költészet nyelve viszont „színes, mintás üveg”, amely elsősorban és mindenekfelett önmagát tolja a tekintet elé. E kötet olvasója tapasztalni fogja, hogy Kodolányi Gyula versei nem az ilyenfajta metaforikus én-líra felé törekszenek. E versek írója, mint megannyi, 20. századi költő-társa, már nem hisz abban, hogy a hagyományos lírai önmegvalósítás révén előálló költői személyiség alfája és omegája lehet a versnek. Az ő számára éppenséggel egy másik személyiségnek a maszkja teremti meg az „üveg” a költői nyelv – színeit és mintázatát, akinek a képzelt-feltételezett nézőpontjából elmondja a saját, szemérmesen-fátyolozott látomását a világról.
-
A torinói halotti lepel
0Ez a könyv arról a Torinóban ôrzött halotti lepelrôl szól, mely egy keresztre feszítéssel kivégzett ember ruhátlan holttestének képét ôrzi, és amit ezért a keresztény hívek többsége mindig is Jézus temetési leplének tartott és tisztelt.A lepel tisztelete a múlt század végéig a hagyományra támaszkodott. De 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd lefényképezte a leplet, és e fényképek a lepelnek olyan soha nem sejtett tulajdonságait tárták fel, melyek miatt az az elmúlt néhány évtizedben a tudományos érdeklôdés középpontjába került.
-
-
Átadom a pórázt
0Az Átadom a pórázt rövid versei érzelmi-érzéki pillanatfelvételek. Szokatlan temészeti képeik, panteisztikus-erotikus poétikájuk a határokkal játszik: a test és a táj, a te és az én körvonalaival. Azt is nehéz lenne behatárolni, hogy ki beszél itt, olvashatjuk a kötetet egyfelől amolyan szerelmi katalógusként, ismétlődő motívumokkal, de változó szereplőkkel, másfelől úgy is, hogy az öt ciklus portrévá, életrajzzá álljon össze, egy Odüsszeusz-szerű alak bolyongásává, hazaérkezés nélkül. A kötet mindenesetre egy érett és ígéretes indulás dokumentuma.
Gerevich András 1976-ban született. Az ELTE angol szakos hallgatója. Ez az első önálló kötete. -
Az esedékes napló
0Korábban elkezdett írói kísérletet folytat Lászlóffy Csaba új kötete írásaiban. Szívesen ölti magára különböző történelmi korszakok, gondolkodásmódok jelmezét, ám minden esetben máig érvényes kérdésekre keres választ, s problémákra talál, nem egyetlen és kizárólagos, megoldást. A vállalkozás érdekességét fokozza, hogy nemcsak változó korok, de oly eltérő sorsok, életpályák, jellemek érdeklik a szerzőt. Pergessük csak végig az elbeszélések, kisregények hőseinek névsorát: Verlaine, Vasile Alecsandri, George Sand, Talma; vagy a fiktív naplóíró, Kiss Károly alhadnagy. Látható: elhivatott személyiségek, művészek vagy egyszerű, s nem feltétlenül életük valamely fordulópontján levő emberek a szereplők. Lászlóffy Csaba erénye a helyzetben-gondolkodás, s ilyen értelemben latolgatja az egyén mozgáslehetőségeit a történelemben.
-
-
-
Feld Zsigmond szinigazgató emlékiratai
0Előszó
1932. januárjában kezdtem el papírra vetni Édesapám emlékiratát, amelyet ö nekem tollbamondott. Egy reggel aléltan találom Édesapámat ágya előtt. Hugómmal felemeljük és visszafektetjük ágyába. Azonnal háziorvosunkért küldünk. Az öreg orvos megnyugtatni igyekszik bennünket: »Magas korral járó múló rosszullét, egy-két napon belül felgyógyul.« Én nem nyugszom bele. Megmérem lázát: a hőmérő 38 fokot mutat. Telefonálok régi jóbarátunknak, dr. Kövesi Gézának, a híres belgyógyásznak. Azonnal jön, megvizsgálja a beteget, megállapítja a szomorú diagnózist: kétoldali szövődményes tüdőgyulladás. Azonnal el kell őt vitetni hozzá, a Szeretetházba. Én erre határozottan kijelentem: nem adom! Felelőssége tudatában rábeszélni igyekszik: a baj komoly, állandó orvosi felügyeletet és éjjelnappali ápolást kíván. Erre én csöndesen, szinte kérőén mondom: nem adom! A jó orvos latbaveti minden ékesszólását és próbál meggyőzni, de én most már a kétségbeesés hangján jelentem ki, hogy nem adom.
A betegség három hónapig tartott. A télből lassanként tavasz lett. Egy szép áprilisi reggel, éppen a születése napján, kart-karba öltve, kisétáltunk a ligetbe. Mentünk-mendegéltünk és megálltunk az ő színháza előtt. És ő akkor folytatta. Tovább mesélte szép, színes életének meséjét. -
Forgácsok a földön
0A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerű látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegzése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tűnődések során, sőt szenvedések közben. Talán az olvasás műfaja már az idő természetesebb gyűrűzése, folyása, üteme miatt is közelebb vihet a valóság és az igazság megismeréséhez, mint amit a látvány nyújthat. Más szóval: az írás és az olvasás még komolyan számol az idővel, a televízió már türelmetlen vele. Hajtja, hajszolja, elveszi előle a teret és a levegőt. `A nemzet közös ihlet`- mondja József Attila. Megfogalmazása olyan pontos és sugalmazó, mint fölrázók költői képei s versmondatai. Amikor olvasom vagy idézni hallom ezt a vallomást, mindig Kölcsey Himnuszára gondolok. Ez az összefoglaló nagy vers a legtökéletesebb példája a József Attila-i gondolatnak. A Himnuszt úgy fogadta el több mint száz éve az egész nemzet, mintha az imává érett vers ihletettsége nem egyetlen emberé, hanem millióké volna. Csöndben merem csak megkérdezni: hány ilyen ihletett pillanata lehet történelme során egy- egy közösségnek? (Csoóri Sándor)
-
Így kezdtem…
0Előszó (részlet): 1905 Péter-Pálján egy kis, rövidnadrágos gimnazista a robogó gyorsvonaton ült. Az iskolai évet sikerrel fejezte be az Olt-parti városkában és most a jól megérdemelt vakációra igyekezett. Elmaradt mögötte a keletmagyarországi Szigethegység tündéri tája, lassankint bealkonyult, a vasúti kocsikban kigyulladt a villanyfény, a mozdonyhányta tüzes szikrák táncos koboldként szálltak a csillagos estébe.
A diák most arra gondolt, hogy – mi is történt Ostendében? Abba a kis havasalji városba, ahol diákéveit töltötte, 24 órával megjelenésük után jutottak el a pesti lapok. Az életnek még nem voltak olyan robogó eseményei, melyek az elektrónok szárnyára kívánkoznak. Nyugodtan lehetett élni úgy is, hogy az emberek 24 órával később értesültek a viharos parlamenti jelenetekről. Csak mi, sakk-rajongó diákok irigyeltük pesti társainkat! És a verseny most a végéhez közeledik… Nagyváradon túl jutott a vonat. Nagyváradra már elérkeztek a pesti lapok, most már én is tudhatnám a legfrissebb eredményt. Csak valahogy Pesti Hirlaphoz jutnék! Töprengve sétáltam végig a folyosón, a II. osztályú részből átlopóztam az I. osztályúba. Az egyik fülkében ült egy férfi és – Pesti Hirlapot olvasott. Istenem, mit nem adnék, ha ez az újság csak egy pillanatra a kezembe kerülne. Csak annyi időre, hogy fellapozzam a napi hireket és végigfussak a címeken… Ostende… -
-
Lelkét őrzik a sasok
0– Meneküljünk nagyúr! Térjünk vissza Somogyvárra! Ott biztonságban lennénk. Hírnökeid, tisztjeid körbejárnák Somogyvárot, hogy zászlód alá gyűjtsék a fegyveres férfiakat. Akkor lenne idő és remény a túlélésre… De így és most…
A táltos szavai pillanatok alatt eljutottak a harcosok fülébe, a legtávolabb tartózkodókhoz is. Nagyon jól tudták, hogy az öreg ösztönei és jóslásai régtől fogva megbízhatóak. Ezért élvezte Koppány bizalmát.
Somogy hercege mindent megértett, de tudta, ha visszafordul, akkor üldözni fogják. Fáradt embereivel még esélytelenebbek lennének egy ütközetre. Ráadásul azok a gyötrő, rendre visszatérő álmok világossá tették számára a kiúttalanságot. Akik a vesztét akarják, el is érik a szándékukat. Ellenségeinek az ő vére kell és ebből a lakomából nem kívánnak kimaradni! -
Madárlátta
0A kezdet kezdetén egyszínű volt a világ. Szürke vagy szürkésfehér. De akkor megszólaltak a költők, s a versektől kizöldültek a fák, az ég kék lett, s hétszínű a szivárvány. Ha nem hiszik, olvassák el Búth Emília verseit. Zöldebbre mondja az erdőt. S ha valakinek homálylana a szíve belseje, apró kis fényeket gyújt odabent.
Itt a könyv. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek.
Lázár Ervin -
Magyarországból tett velencei utazás
0„…kiindultam Magyarországból, s keresztülutazván Horvát, Stiria, Karniolia, Karintia és Isztria tartományokon, érkeztem Tergyeszt be, a császári-királyi messze terjedett birodalomnak legnevezetesebb tengeri kereskedővárosába. Itten kevés ideig múlatván, az Adriatikumi-tengernek öblén általhajóztam Velencébe” – ekképp adta hírül kortársainak s az utókornak a XVIII. század végi magyar utazó, Tót-Váradi Kászonyi András úti kalandozásának történetét. Megannyi érdekesség, korabeli szokások, elfeledett helyszínek elevenednek meg az egyik legkorábbi, magyar nyelven lejegyzett „útikönyv” lapjain.
-
Miatyánk
0I. A Miatyánk időfölötti értékei.
(Szentírás: Máté 6, 7-15.)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Szelíd pirkadatban kél föl a nap a Szentföld csendes tájai fölött. . . Ha látni tudna, még meg is dörzsölné szemét a különös látványon: hogy az a komoly, magányos férfi még mindig imádságba mélyedten térdel a földön, pedig akkor kezdte imáját, mikor tegnap este az első csillagok fölragyogtak.
Egész éjjel csendben imádkozott az Úr. Egyedül, mindenkitől félrevonulva, lelkével teljesen belemerülve a mennyei Atya dicsőítésébe. Most aztán, hajnalhasadáskor, végre hozzámerészkedtek az apostolok. És az egyik Krisztus Urunk egészen átszellemült tekintetétől, túlvilági fényben égő szemétől föllelkesítve, hozzáfordult a nagy kéréssel: «Uram! taníts bennünket imádkozni)). (Luk. 11, 1.)
Az Ur szeme fölfénylik az örömtől. Most jött el életének egyik fontos pillanata. Most jött el az a pillanat, amelyben olyan ajándékot ad az emberiségnek, hogy annak rádiumsugárzása meg nem gyöngül a világ végéig. Most adja az ő vallásának olyan foglalatát, amely útmutatója lesz az elkövetkező keresztény századoknak és évezredeknek. Most tanítja meg az embereket arra az imára, amely élni fog ajkukon, míg egyetlen keresztény oltár áll a földön, hogy meg nem gyengülő erővel éltesse az Istent kereső lelkeket.. . Most hangzik el először a földön „az Úr imádsága”, most hangzik el először a «Miatyánk». -
Ókút
0Az udvar sarkában, ahol oly szép, gömbölyű és tarka kövecskék tarkálltak, kút volt valamikor, ókút. Régen betemették már. Ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet nem szabad a kavicsokkal játszani. Pedig milyen izgalmas titkokat őrizhet a kútfenék!
Ez a kép, ez az ókút a gyermekkor, az első eszmélések hangulatát idézi ma is Szabó Magda számára. Új könyvében azokat az emlékeket és mozzanatokat idézi meg, melyek egész életére, írói világára, alkotói szemléletére, emberi magatartására elsődlegesen hatottak. Megkapó elevenséggel tudja újraélni az egykori kislány örömeit, felfedezéseit, megrendüléseit. Külön kis világ elevenedik fel a könyvben, melyben érezni, eszmélni, gondolkodni, félni és örülni, játszani és alkotni kezd egy gyermek. Hitelesen és élményszerűen idézi vissza a tudatos író az oly nagyon lényeges és meghatározó, útra indító motívumokat. -
Papírkaland
0Ha egyetlen jelzőt mondhatnék Búth Emília gyerekverseire, a gyöngéd szót választanám, de nem érném be ennyivel, és így folytatnám: gyöngéd és finom, következésképpen halk, még akkor is visszafogott, amikor sodróan táncos, vidám. Verseinek többsége arra indít, hogy felnőtt olvassa a kisgyereknek (és önmagának), amit segít, hogy a könyvet a költő saját kezű papírkivágásai, ahogy o mondja, „nyirkái” illusztrálnak… Tudom, szinte illetlen volna az egyetlen jelzőt ilyen sok szóval kísérni, mégis megtenném, mint ahogy itt is szeretnék túllépni a reklámozás közhelyein, mai kocsmáin, és költőtársam Papírkaland/öt személyes olvasói élményeim és szakmai véleményem alapján ajánlani.
Horgas Béla -
Sirokkó
01934. október 9-én délután Marseille-ben agyonlőtték a Franciaországba látogató Sándor jugoszláv királyt, s az autóban mellette ülő Barthou francia külügyminisztert.
Sándor királyt, mint a merénylő karján talált embléma bizonyította, a bulgáriai macedón terrorszrvezet tagja lőtte le, de minthogy a nemzetközi rendőrség jól ismerte e szervezet szövetségét az Usztasá-val (Horvát Felkelő Forradalmi Szervezet), magától kínálkozott a feltevés, hogy a gyilkosságban az utóbbi keze is benne volt. Ezt a következtetést a merénylet előkészítésének rendőri vizsgálata is igazolta. A szálak – többek között – a magyarországi Jankapusztára vezettek, ahol Usztasa kiképzőtábor működött.
A regény nem követi adatszerűen a történelem menetét: a társadalmi paranoia – a fasizmus – mikromodelljét igyekszik megszerkeszteni.
Hernádi stílusa egységbe fogja régi műveinek elemeit, a leíró részek asszociatív kapcsolatokat teremtő, szürrealisztikusan merész képeit és az aszketikus, célba fogalmazott párbeszédeket. -
Sorsátültetés
0A csepeli születésű (1943), Kolozsvár-Napocán élő romániai magyar prózaíró második novelláskötetét veheti kézhez az olvasó. Első kiadói jelentkezése (Légyfogás kézzel és csapóval. Novellák, karcolatok. Kriterion, 1980) határozott érdeklődést keltett hazai írói és olvasói körökben. Jelen kötetének egyik novellája szintén díjat nyert egy országos irodalmi versenyen. A nemzedéktársainál mintegy tíz évvel később jelentkező, a negyven felé közeledő író „hendikep”-je tulajdonképpen írásművészetének javára válik: novellái mélyebb életismeretről, érettebb világszemléletről, egyéni látásmódról tanúskodnak. A szereplők szenvedélyes szembesítése, különböző nemzedékek és korok erkölcsének szépítés nélkül való bemutatása jellemzi Mátyás B. Ferencet, írásmódját, stílusát pedig a kendőzetlen őszinteség, a szenvedélyesség, a kemény szókimondás. Az élet érdesebb, durvább oldalát is ismerő és ábrázoló szerző tolla időnként egy-egy frappáns fordulat, remek hasonlat találó elhelyezésével azt is elárulja, hogy aki a sorokat rója vele, valamikor költői szándékokkal vette kézbe.
-
Szerelemeső
0Ötödik könyvében Sigmond István mintha csak a szépségről és a förtelemről alkotott fogalmainkat akarná átértelmezni, összebékítve, sőt felcserélve a kettőt. közben mindvégig (jó)ízlésünket provokálja, teherbírását próbálgatja: vajon nem álszenteskedés, ujjunk mögé bújás-e? A köznapi erkölcs általában csak a szerelem és a nemiség körül keresi példáit és alkalmait a szent borzadozásra; Sigmond is ehhez a „kényes kérdéshez” nyúl, ha nem is mentséget, de magyarázatot találva hősnője „félrelépésére” furcsa költészetet sejtve az utca erkölcse szerint alantas és elítélendő tettében és alakjában. Nem a szép családi látszat alatt rejtetten kavargó förtelmet tárja fel, hanem, ellenkezőleg, a „csúnyaság” önigazoló szépségeit. Fordított helyzetében késélen táncol hát minden igazsága, hőse és költőisége. Próbáljuk becsülni a mutatványt.