Út a Trianoni békeparancshoz

Leírás

Egyedülálló könyvet vesz kezébe az olvasó, amikor elkezdi olvasni az Út a Trianoni Békeparancshoz című munkát. A trianoni tragédiának minden történetét feldolgozták már és minden titkát nyilvánosságra hozták a történészek és politikusok, de eddig még egyetlen könyv sem foglalkozott az évezredekre visszamenő előzményekkel és a Békediktátumot követő közel nyolcvan esztendő tragédiájával, amely ma is lángba boríthatja Európát. Megoldást sem adott senki a történelmi hibákra, melyek következtében a nemzetiségi jogok” nevében mesterséges államokat alkottak és egész nemzet-tömböket hélyeztek idegenek uralma alá.Volt olyan város a Kárpát-medencében, amelynek lakói az elmúlt 75 esztendő során az Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, Magyarország, a Szovjetunió majd Ukrajna polgárai lettek, pedig el sem hagyták lakóhelyüket. Más területek más formában, de hasonló változásokon mentek keresztül, mindig vérrel fizetve a trianoni békediktátum halálos tévedéseiért.Botos László tények ezreivel támasztja alá, hogy a Kárpát-medencében az elmúlt 1100 esztendő során csak egyetlen nemzet tudott államot alkotni, békét teremteni, demokratikus jogokat, nemzeti önrendelkezést adni és biztosítani a különböző népeknek, s ez a nemzet a magyar volt. A magyarság évezrede alatt bármilyen nemzetiség betelepülhetett és szabadon megtarthatta nyelvét, kultúráját, vallását és szokásait. Minden betelepült nemzetiség fejlődött, szaporodott és növekedett abban az országban, amely már 1222-ben, az angol Magna Cartával egy időben, az Aranybullában demokratikus jogokat biztosított polgárainak.Ezt az országot rombolták szét Trianonban, és ennek az országnak államalapító lakosságát pusztítják azóta is a Békediktátum által hatalomra került, saját népeiket is rabszolgaságban tartó diktátorok.Botos László történelmi munkáját el kell olvasnia minden politikusnak és minden diplomatának, aki szerepet játszik a jövő Európa történetében. Talán akkor orvoslásra talál az európai történelemnek egyik legigazságtalanabb békediktátuma.Hisszük, és reméljük, hogy így lesz!