Szót kérek Amerikából

Leírás

Előszó helyett égi üzenet Bartis Ferenctől: Ég tudja, miért vállalta olyan lelkesen megírni az előszót a „Szót kérek Amerikából” című könyvemhez Bartis Ferenc. Ennek megírásában csak a hirtelen súlyosra változó, alattomos kór akadályozta meg. Igen, „akarta”, szinte eget ostromló akarattal, hogy – szavai szerint – leírja azt hogy mit, hol és miért látja jónak verseim és előadásaim „üzenetét”: a könyv címét is megváltoztatta egy kicsit. A könyv korai megjelenését is ő kívánta, amit már betegen szerkesztett meg. Kezdeti vonakodásom, ami főleg a költségek miatt támadt kennem, bosszantotta, és a rá jellemző durva őszinteséggel kioktatott, kb. ezekkel a szavakkal: „Nem nekem fontos, hogy megjelenjen ez a könyv, hanem népünknek és hazánknak – a nemzeti megmaradásért! Megismerni őstörténetünket és büszke lenni arra! Útvesztett és agymosott jelenkori generációjával kapcsolatkan éppen te idézted Adyt: »S ha néhányan nem kiáltoznánk, Azt sem tudná, hogy őt pofozzák.« Azonkívül szeretem az eszközeidet: a hazaszeretet, a bátorság, a kutatott és meglelt történelmi igazság fegyvereivel karcolsz, hogy ne tűnjön el ősi népünk a nemzetköziség jellegtelen, szürke közegéken. Te mondod így, egyik írásodban! S ezt nem akarod, hogy megismerje a magyar nép?! A több mint 9 millió magyarnak nem jelent semmit, hogy Cleveland, Ohio államban (USA) székelő Árpád-Akadémia évente több példányt ad a magyar könyvtáraknak KRÓNIKA című évkönyvéből – amiken a te írásaid is megjelentek. Hányan látták vagy olvasták? Talán százan?! Az emberi élet útja egyénenként nagyon különböző lehet, de az utolsó út egyben teljesen azonos: kikerülhetetlen. Akár késlelteti, akár sietteti azt valaki! A megrendelt halál ott leselkedett Bartis Ferenc fiatal korában, több mint 10 éven át. Azonban mindig volt egy-egy hű barát, aki elébe állt a halálnak, hogy Bartis Ferencet megmentse. Úgy látszik 2006 júniusára elfogytak a Gilgamesek Feri környezetéből. De ez a régóta leselkedő halál tette őt halhatatlanná és legyőzhetetlenné. Öt világrész magyarsága gyászolja őt. Égigérő lármafává nőtt gyógyító intelmei, a könnyek és virágok közé én is odateszem könyvemet – virágcsokor helyett.