Szerves kémia

Leírás

A ​könyv öt főrészből áll: 1. Általános rész, 2. Szénhidrogének, 3. A szénhidrogének helyettesített származékai, 4. Heterociklusos vegyületek, 5. Szénhidrátok.
Az általános rész tartalmazza a szerves vegyülétekben előforduló legfontosabb kémiai kötéstípusok elektronelméletét, a sav—bázis fogalomból kiindulva definiálja a szerves reakciók három típusát és ismerteti az egy- és többlépéses reakciók energiaprofilját, valamint az átmeneti állapot és közbenső termék fogalmát. A második fejezet a különböző típusú szénhidrogének kémiájával foglalkozik: a szerkezetükkel és reakciókészségükkel (különös tekintettel a konjugált és aromás szénhidrogénekre), térszerkezeti kérdéseikkel és a reakciók során észlelhető orientációs jelenségekkel. Ez a fejezet tartalmazza az IR, UV és NMR spektroszkópia alapjait is, valamint alkalmazásukat a szénhidrogének szerkezetének felderítésére.
A szénhidrogének helyettesített származékait a szerző jellemző funkciós csoportjaik szerint csoportosítva tárgyalja és részletesen elemzi a különböző típusú (telített, telítetlen, aromás) szénvázak hatását az egyes funkciós csoportok tulajdonságaira. Részletes ismertetést talál az olvasó a funkciós csoportok intramolekuláris kölcsönhatására, egymás tulajdonságait módosító hatására, valamint az erre vonatkozó tapasztalatok elméleti értelmezésére is. A szokásosnál behatóbban foglalkozik a szerző ebben a fejezetben az elemorganikus vegyületeknek és a petrolkémiának az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődő területével.
Ugyanebben a fejezetben, a helyettesített savak kémiájának ismertetésével kapcsolatban részletesen tárgyalja a szerző a szénvegyületek sztereokémiáját, valamint a tautoméria és kettős reakciókészség kérdéseit. Ugyanez a fejezet tartalmazza az elektroneltolódások és az aromás vegyületek szubsztitúciós reakcióiban észlelt orientációk elméletét, valamint az újabban igen nagy jelentőségűvé vált fotokémia elemeit is.
Az egyes vegyületcsoportok kémiájának tárgyalása mellett foglalkozik a mű e vegyületcsoportok legfontosabb spektroszkópiai tulajdonságaival és ismerteti a néhány éve életbe lépett elnevezési szabályaikat is.
Viszonylag terjedelmes a heterociklusos vegyületek kémiáját tárgyaló fejezet. Talán itt domborodik ki leginkább a szerzőnek az a törekvése, hogy a szerteágazó anyagot két rendező elv: az egyes vegyületcsoportok elektronszerkezetének, ill. reakcióik mechanizmusának analógiái alapján rendszerezze és tegye könnyebben megérthetővé és megjegyezhetővé.
Hogy a szerzőnek ez a törekvése sikerrel járt-e, annak eldöntésére az olvasó hivatott.