Elérhetőség: Készleten

Szabad száj 1948

Cikkszám: 105872

24 000 Ft

Magyarországon a kiegyezést követően jelentek meg az első vicclapok, s az 1945 utáni években már több mint 20 félét lehetett olvasni. Nagyrészük csak időszakos jelleggel, gyakran csak 1-1 szám erejéig volt kapható. Ez alól jelentett kivételt a kisgazdákhoz kötődő Szabad Száj, a szociáldemokraták lapja a Pesti Izé, az MKP, majd az MDP lapja a Ludas Matyi, valamint a Hüvelyk Matyi. Az 1945-ös választásokon győztes Kisgazdapárt vicclapjának, a Szabad Szájnak első száma 1946. június 22-én jelent meg. Így köszöntötték az olvasókat: „A demokrácia felszabadította az országot, a népet, a lelket, a szívet és a – szájat. Az írót ma nem köti más, mint a jó ízlés és a lelkiismerete, jóllehet ez a legszigorúbb cenzúra. […] Eláruljuk tehát, hogy mi a célunk? A szabad nép, a szabad szó, a szabadság, a világosság, az igazság, a haladás, a demokrácia, a magyar nemzet és a mai világ pártatlan és jókedvű kis újságja akarunk lenni. […] Gondterhes időkben a legjobb orvosságot, a mosoly és a derű édes mézét kínáljuk. Fogadják szívesen.” A lap első éveiben még valóban szabadon viccelődhetett, akár a politikai döntések visszásságairól is. Néhány példa: A B-lista elnöke megkérdezi a sorra kerülő tisztviselőtől: „- Melyik pártnak a tagja? – Kisgazdapárt. Az elnök kissé lapoz az iratok közt, majd így szól: – Bé-lista. A következő tisztviselőtől szintén megkérdi – Melyik pártnak a tagja? – Kommunista. Az elnök ismét lapoz az iratok közt és a jegyzőkönyvvezető halkan megszólal: – Máz-lista.” A letartóztatásokról is születtek viccek: „Maga miért került börtönbe? – Kiraboltam a magyar Gazdasági Bankot. – És maga? – Én pedig ugyanazt megalapítottam.” Illetve „A Buda-déli internálótábor felügyelősége ezúton tudatja az érdekeltekkel, hogy ma este 8 órakor névsorolvasást tart.” Vagy a párizsi békeszerződéssel kapcsolatban: „Hallotta? Új néptörzset fedeztek fel Közép-Afrikában? – Ne mondja! Hogyan bukkantak rá? – Jóvátételi követelést nyújtott be Magyarországgal szemben. Valamint a rekordmértékű inflációval is: „A mai adópengőárfolyamot helyhiány miatt nem közölhetjük.” De a sajtó helyzetét is kifigurázták: „A rikkancsnál: – Van Igazság? – Nem keresik. – Magyar Nemzet? – Nyomás alatt. – Szabad Szó? – Még nincs. – Demokrácia? – Rövidesen feltétlen lesz. – Világ? – Most tördelik. – Hát akkor mi van? – Színház az van.” Aktualitásának és rajzainak köszönhetően ekkor olyan sikeres volt a Király Dezső által szerkesztett 4-6 oldalas hetilap, hogy példányszáma elérte a 65 ezret. Ezt a folyamatot az egyre erősödő kommunista hatalom törte meg, mivel 1948 után a sajtó más orgánumaihoz hasonlóan a vicclapok is egyre kevésbé lehettek szabad szájúak, hiszen a viccek jó részének alapanyagát a politikai élet szereplői adták (volna). S mivel a kommunisták tisztában voltak a viccek szerepével, ezért az MDP kimondta, hogy „Az agitációnak egy éles fegyvere a humor és a szatíra.” Valamint azt is, hogy: „Szatíránknak szeretnie kell vívmányainkat, nem gúnyolódhat eredményeink felett.” Ennek megfelelően alakították át az 1949-es főszerkesztőváltást követően a Szabad Szájat is. Ezentúl már nem lehetett kritikus a hatalmon lévőkkel szemben, hanem éppen ellenkezőleg, ki kellett szolgálnia a hatalmon lévők érdekeit. Vidor Gyula időszaka alatt eltűnt a lapból Rákosi, s megjelentek a lapban a kényszeredett, ízetlen, a szocializmus eredményeit hirdető hírek, például: fényképek az édes Matusek néniről, aki 868 %-os termelésével a legtöbb cukrot gyártja az Édesség héten. Vagy: „Az első félidő után. Jó eredményekkel zárult a 3 éves terv előirányzata az 1949 év első felében. Vas Zoltán mondja a pályáról lejövő focistáknak: – Bravó fiúk! Az első félidő jól sikerült, de a másodikban még jobban fokozzátok az iramot.” A párt vezetése már ekkor elhatározta, hogy meg fogja szüntetni a lapot, az indok az volt, hogy a munkatársak nem paraszti és munkás, hanem polgári származásúak. Végül 1951. március 15-éig hagyták megjelenni. Viszont a szerkesztőkkel sem közölték előre, hogy ez lesz az utolsó szám, így nem köszönhettek el olvasóiktól sem. A Szabad Száj hazai átalakítása után 1949 tavaszán megjelent a lap emigráns változata is Brüsszelben, Ami a Szabad Szájból kimaradt címmel. Itt szabadon viccelődhettek tovább, például Rákosival is: Milyen frizura állna a legjobban Rákosinak? – Középen elválasztva – baltával… A külföldi orgánum hazai elődjéhez hasonlóan szintén 1951-ben szűnt meg. A Szabad Száj mellett a fentebb említett másik két vicclap is megszűnt, egyedül az MDP által fenntartott Ludas Matyi maradhatott meg. Így a diktatúra teljesen befogta az emberek száját, az ötvenes években többször is meg kellett gondolni, hogy ki, kinek, mit mond el, hiszen a vélemény és sajtószabadság, vagyis a Szabad Száj akkor már papíron sem létezett. A politikai viccek elmeséléséért pedig nem egy esetben börtönbüntetés járt. Például egy badacsonyi orvost öt és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek a következő vicc miatt: „Churchill Trumanhoz: Hallottad, hogy Sztálin csak tetszhalott volt? Truman: Hogy hogy? Churchill: Hát úgy, hogy neked jobban tetszett, mint halott.” Így megszűnt annak lehetősége, hogy a viccek elmesélésével csökkenjen az emberekben lévő feszültség, s legalább verbális igazságtételt kapjanak a csattanóban kimondott igazságok révén. A diktatúra ezen időszakát már nem a humor, hanem annak hiánya jellemezte.
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala (2021.06.23.)

1 készleten

Kategória

Leírás

Magyarországon a kiegyezést követően jelentek meg az első vicclapok, s az 1945 utáni években már több mint 20 félét lehetett olvasni. Nagyrészük csak időszakos jelleggel, gyakran csak 1-1 szám erejéig volt kapható. Ez alól jelentett kivételt a kisgazdákhoz kötődő Szabad Száj, a szociáldemokraták lapja a Pesti Izé, az MKP, majd az MDP lapja a Ludas Matyi, valamint a Hüvelyk Matyi. Az 1945-ös választásokon győztes Kisgazdapárt vicclapjának, a Szabad Szájnak első száma 1946. június 22-én jelent meg. Így köszöntötték az olvasókat: „A demokrácia felszabadította az országot, a népet, a lelket, a szívet és a – szájat. Az írót ma nem köti más, mint a jó ízlés és a lelkiismerete, jóllehet ez a legszigorúbb cenzúra. […] Eláruljuk tehát, hogy mi a célunk? A szabad nép, a szabad szó, a szabadság, a világosság, az igazság, a haladás, a demokrácia, a magyar nemzet és a mai világ pártatlan és jókedvű kis újságja akarunk lenni. […] Gondterhes időkben a legjobb orvosságot, a mosoly és a derű édes mézét kínáljuk. Fogadják szívesen.” A lap első éveiben még valóban szabadon viccelődhetett, akár a politikai döntések visszásságairól is. Néhány példa: A B-lista elnöke megkérdezi a sorra kerülő tisztviselőtől: „- Melyik pártnak a tagja? – Kisgazdapárt. Az elnök kissé lapoz az iratok közt, majd így szól: – Bé-lista. A következő tisztviselőtől szintén megkérdi – Melyik pártnak a tagja? – Kommunista. Az elnök ismét lapoz az iratok közt és a jegyzőkönyvvezető halkan megszólal: – Máz-lista.” A letartóztatásokról is születtek viccek: „Maga miért került börtönbe? – Kiraboltam a magyar Gazdasági Bankot. – És maga? – Én pedig ugyanazt megalapítottam.” Illetve „A Buda-déli internálótábor felügyelősége ezúton tudatja az érdekeltekkel, hogy ma este 8 órakor névsorolvasást tart.” Vagy a párizsi békeszerződéssel kapcsolatban: „Hallotta? Új néptörzset fedeztek fel Közép-Afrikában? – Ne mondja! Hogyan bukkantak rá? – Jóvátételi követelést nyújtott be Magyarországgal szemben. Valamint a rekordmértékű inflációval is: „A mai adópengőárfolyamot helyhiány miatt nem közölhetjük.” De a sajtó helyzetét is kifigurázták: „A rikkancsnál: – Van Igazság? – Nem keresik. – Magyar Nemzet? – Nyomás alatt. – Szabad Szó? – Még nincs. – Demokrácia? – Rövidesen feltétlen lesz. – Világ? – Most tördelik. – Hát akkor mi van? – Színház az van.” Aktualitásának és rajzainak köszönhetően ekkor olyan sikeres volt a Király Dezső által szerkesztett 4-6 oldalas hetilap, hogy példányszáma elérte a 65 ezret. Ezt a folyamatot az egyre erősödő kommunista hatalom törte meg, mivel 1948 után a sajtó más orgánumaihoz hasonlóan a vicclapok is egyre kevésbé lehettek szabad szájúak, hiszen a viccek jó részének alapanyagát a politikai élet szereplői adták (volna). S mivel a kommunisták tisztában voltak a viccek szerepével, ezért az MDP kimondta, hogy „Az agitációnak egy éles fegyvere a humor és a szatíra.” Valamint azt is, hogy: „Szatíránknak szeretnie kell vívmányainkat, nem gúnyolódhat eredményeink felett.” Ennek megfelelően alakították át az 1949-es főszerkesztőváltást követően a Szabad Szájat is. Ezentúl már nem lehetett kritikus a hatalmon lévőkkel szemben, hanem éppen ellenkezőleg, ki kellett szolgálnia a hatalmon lévők érdekeit. Vidor Gyula időszaka alatt eltűnt a lapból Rákosi, s megjelentek a lapban a kényszeredett, ízetlen, a szocializmus eredményeit hirdető hírek, például: fényképek az édes Matusek néniről, aki 868 %-os termelésével a legtöbb cukrot gyártja az Édesség héten. Vagy: „Az első félidő után. Jó eredményekkel zárult a 3 éves terv előirányzata az 1949 év első felében. Vas Zoltán mondja a pályáról lejövő focistáknak: – Bravó fiúk! Az első félidő jól sikerült, de a másodikban még jobban fokozzátok az iramot.” A párt vezetése már ekkor elhatározta, hogy meg fogja szüntetni a lapot, az indok az volt, hogy a munkatársak nem paraszti és munkás, hanem polgári származásúak. Végül 1951. március 15-éig hagyták megjelenni. Viszont a szerkesztőkkel sem közölték előre, hogy ez lesz az utolsó szám, így nem köszönhettek el olvasóiktól sem. A Szabad Száj hazai átalakítása után 1949 tavaszán megjelent a lap emigráns változata is Brüsszelben, Ami a Szabad Szájból kimaradt címmel. Itt szabadon viccelődhettek tovább, például Rákosival is: Milyen frizura állna a legjobban Rákosinak? – Középen elválasztva – baltával… A külföldi orgánum hazai elődjéhez hasonlóan szintén 1951-ben szűnt meg. A Szabad Száj mellett a fentebb említett másik két vicclap is megszűnt, egyedül az MDP által fenntartott Ludas Matyi maradhatott meg. Így a diktatúra teljesen befogta az emberek száját, az ötvenes években többször is meg kellett gondolni, hogy ki, kinek, mit mond el, hiszen a vélemény és sajtószabadság, vagyis a Szabad Száj akkor már papíron sem létezett. A politikai viccek elmeséléséért pedig nem egy esetben börtönbüntetés járt. Például egy badacsonyi orvost öt és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek a következő vicc miatt: „Churchill Trumanhoz: Hallottad, hogy Sztálin csak tetszhalott volt? Truman: Hogy hogy? Churchill: Hát úgy, hogy neked jobban tetszett, mint halott.” Így megszűnt annak lehetősége, hogy a viccek elmesélésével csökkenjen az emberekben lévő feszültség, s legalább verbális igazságtételt kapjanak a csattanóban kimondott igazságok révén. A diktatúra ezen időszakát már nem a humor, hanem annak hiánya jellemezte.
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala (2021.06.23.)

További információk

Tömeg 0,6 kg
Szerkesztő

Kiadó

Kiadás helye

Kiadás éve

Terjedelem

Nyelv

Kötés típusa

Illusztráció

Állapot

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Szabad száj 1948” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük