Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916

Leírás

Három évtizede is elmúlt, hogy főleg építészettörténeti kutatásaim során, a kolozsvári egyetemi könyvtár gyűjteményében „rábukkantam” Veress Ferenc 1859-ben a szamosparti város főbb nevezetességeit megörökítő kétkötetes fényképalbumára. A ritkaságszámba menő felvételek láttán, Kántor Lajos író és lapszerkesztő arra biztatott, hogy a Korunk folyóirat szerkesztőségében általa szervezett kiállítások keretébe mutassam be ezeket a felvételeket. A kiállításra 1983. februárban került sor, ahol Veress 1859-ből való fényképéit Vas Géza neves kolozsvári fényképész által azonos (vagy megközelítő) szögből felvett újkori városképeivel társítva mutattuk be. Annak ellenére, hogy már korábban is gyűjtöttem az erdélyi fotótörténetre vonatkozó adatokat, a kiállítás összeállításakor szembesültem először azzal a hiányossággal, amely az erdélyi fényképezés története terén mutatkozott. Mint kiderült. Erdélyi Lajos próbálkozását, illetve Fóris Pál egy kitűnő (rész)tanulmányát és az általa összeállított sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteménykatalógusát leszámítva, egyetlen átfogóbb jellegű írás sem állt akkor az érdeklődők rendelkezésére. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években, az újabb adatok gyűjtése mellett, sor került az 1978 óta egyre szaporodó fotótörténeti adatok rendszerezéséhez. A gyűjtés még távolról sincs befejezve. Bár Temesvárt és Nagyváradot leszámítva, a nagyobb magyar városok periodikáinak fotótörténeti adatait sikerült kigyűjteni, több olyan kisebb település van, (Pl. Nagybánya, részben Sepsiszentgyörgy, Lúgos, Gyulafehérvár), ahol ennek a munkának elvégzése, még várat magára.
Jelentős fordulatot hozott az 1989-es esztendő. Ebben az évben magyarországi – pontosabban sümegi – lakos lettem, és ezzel értelemszerűen eltávolodtam azoktól a könyvtári, levéltári és egyéb forrásoktól, amelyek adatai jelen kiadvány törzsanyagát képezik. Kutatásaim gerincét ugyanis elsősorban a múlt századi helyi sajtó hasábjain felbukkanó fotótörténeti vonatkozású adatok jelentették. Az évek folyamán kiderült, hogy a kutatás számára az egy-két soros hírek egybegyűjtése, majd rendszerezése jelenti azt az utat, amely egy település, egy vidék múlt századi fotótörténetének a megismeréséhez vezethet. Így jön létre az az alap, amelyet a különböző (szak)gyűjtemények tárgyi emlékeinek számbavétele mellett, levéltárak, családi emlékezések stb., idevágó adataival lehet majd kiegészíteni.
A most lapvilágot látott kötet címe a 19. századi erdélyi fotótörténet bemutatását tűzte célul, ami – ebben az értelemben – nemcsak a történeti, a tulajdonképpeni Erdélyt jelenti, hanem a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után Magyarországtól Romániához csatolt területeket is magában foglalja, ideértve a Partium és a Bánság (a mai Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Temes és Krassó-Szörény megyék) településeit is.