Leírás
Derkovits Gyula (1894-1934) a huszadik századi magyar képzőművészet egyetemes jelentőségű alakja, aki autodidaktaként küzdötte fel magát festőink és grafikusaink legnagyobbjai közé. Hogyan sikerülhetett ez? Mi művészetének titka? Olyan kérdések ezek, amelyek mindmáig foglalkoztatják a kutatókat. Ezekre a kérdésekre keres választ Derkovits ismert monográfusa, Körner Éva is, aki a jelen kötet előszavában szemléletesen mutat rá egy sajátosan nemzeti, csakis Magyarországon lehetséges és sajátosan egyéni, csakis Derkovits személyiségével és helyzetében lehetséges művészet megszületésének feltételeire. A terrornak azokban az éveiben, amikor a tömegeket közvetlenül mozgósító kollektív munkásművészet erőit szétmorzsolták, s a polgári festészet az esztétizmus sáncai mögé vonult, a csenden csak az olyan hang tudott áttörni, amely a történelem tisztán felismert logikáját a halált vállaló elfogult szenvedély hatalmas erejével hirdette. A proletárművész Derkovits élete legszemélyesebb mozzanataiban osztályának sorsát és a magyar történelem legmélyebb tragédiáját élte át, így tudott az egyediből, a mindennapiból általános érvényű, maradandó, szimbolikus tematikát és formát alkotni. A kötetet 78 színes és 32 fekete-fehér kép Illusztrálja. Áttekintést adnak munkásságáról a még Cézanne és az aktivisták hatását mutató kezdetektől az expresszionista valóságmegfigyelésen át az érett művész leheletfinom árnyalatokkal megfestett, tömör szerkezetű és gazdag érzelmi atmoszférát árasztó fő művéig.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.