Az európai folklór története

Leírás

Egy ​tudományszak bonyolult és gazdag európai történetével s egy jelentős tudós művével ismerkedik a magyar olvasó a következő lapokon. Giuseppe Cocchiara palermói professzor műve (Storia del folklore in Europa, Torino 1954. Einaudi) a népköltészet tudományának európai történetéről megjelenése óta mind nagyobb elismerést arat a szakma szűkebb körein kívül is. Miközben a bevezető sorait írom, a könyv oroszul is megjelenik a Szovjetunióban, s már nyilvánvaló, hogy a néhány éve ismét annyira felélénkült szovjet folklór vita egyik központi témája lesz Cocchiara műve is. Nemcsak egyszerű tudománytörténeti összefoglalást kapunk Cocchiarától, bár ez önmagában is érdem volna, hiszen még az egyetemes néprajznak, aztán az etnográfiának, szociológiának sincs ily gondos, minden irányzatra, minden részletre kiterjedő tudománytörténeti összegezése, mint Cocchiara segítségével a folklór tudományának. Cocchiara művének jelentősége abban áll – ha a marxista elemzés majd vitatja is egyes tételeit, néhány történeti magyarázatát, ideológiák értékelésében elfoglalt álláspontját –, hogy organikus történeti fejlődésében mutat be egy olyan tudományt, amelynek középpontjában az ember társadalmat és kultúrát teremtő munkája áll. Ha van humanista, emberközpontú tudomány, akkor a néppel foglalkozó tudomány s annak különböző néprajzi ágazata minden bizonnyal az. A nép fogalomváltozásai, a primitív, romantikus és tudományos elképzelések a népről, s e fogalomváltozások történetén keresztül egyszerre ismerünk meg egy tudományt születésétől kezdve a legmodernebb irányzatokig s közben mindazt a problémát, amit a társadalmat alkotó, társadalomban élő és kultúrát teremtő ember megismerése, önmaga felfedezésének útja jelent. Cocchiara mély humanista igénnyel írott műve elsősorban erre összpontosul: az „ismerd meg önmagad” teljességre törekvése hatja át műve minden fejezetét, s ezért több egyszerű történeti összefoglalónál. Ahogy 1959-ben Athénben, díszdoktorrá avatásakor mondotta a „Vademberről”: Voltaire jó és kritikus szemléletű vadembere óta a modern társadalom és kultúra formálásában mind erősebben, mind elevenebbül van jelen és formálja a gondolkodást a néprajz, a folklór tudománya. Van ebben valami a szakember elfogultságából? Alig hinnők, hiszen a magyar művelődés tapasztalata is az, hogy a nép felfedezése – mind romantikus, mind tudományos felfedezése – a lényeges társadalmi, politikai változásokkal együtt járt, részese, segítője volt annak.
Ortutay Gyula