Leírás
„Az életrajzi irodalom, függetlenül a bemutatott hős szerepétől, mindig korkép is, jellemkép is. Az életrajzíró egyidejűleg törekszik arra, hogy megragadja azokat a körülményeket, amelyek egy adott történelmi személyiség jellemét formálták, s azokat a történeti tényezőket, amelyek tetteit motiválták. A történelem menete segíti végül a cselekedetek megítélésében. Bizonyos mértékben ugyanezek a szempontok érvényesülnek akkor is, ha olyan személyiség alakját akarjuk megrajzolni, akinek tettei nem voltak történelemalakítók, akinek szerepe valójában a magánéletre korlátozódott, de utólag mégis társadalmi jelentőségűvé vált. Cselekedeteinek hatása morális síkon érvényesült, s így alakjának megörökítésében is szükségképpen az erkölcsi ideák kaptak hangsúlyt. Ilyen volt Árpád-házi Szent Erzsébet is, akinek története önmagában alig több, mint korának számos asszonyáé, s életének kétségkívül kivételesnek számító mozzanatai sem teljesen példa nélküliek. Ami egyedivé és egyúttal kimagaslóvá tette alakját, az valójában személyiségének rejtett, történeti adatokkal fel nem tárható jellegéből eredt.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.